5. Rész

Azután Nigar is nyugvóra tért. Hürrem viszont másnap már korán felkelt, hogy el mennyen Sümbül Aga-hoz segítségét kérni. Amint odaért, egy másik Aga nyitott neki ajtót.
Hürrem: Sikkes Aga, vagy is Sümbül Aga itt van?
Aga: Nincs! Mondd, el nekem mit akarsz!
Hürrem: Nem! Sümbül Aga-nak kell!
Aga: Akkor várj itt!
Az ajtót becsukta az Aga, és kisidő múltán kijött Sümbül Aga.
Hürrem: Sümbül Aga! Segítened kell!
Sümbül: Miben? Mi történt?
Hürrem: Egyedül csak neked mondhatom!
Sümbül: Szóval?
Hürrem: Ha segítesz nekem, arannyal hálálom meg!
Sümbül: Nem igazán értelek!
Hürrem: Temérdek arannyal fizetek, ha kell. Mit a Szultántól kapok, mind neked adom!
Sümbül: Nem ezt a részét nem értem! Mért segítenék neked Hürrem asszony? Mondd hamar, mi a hasfájásod!
Hürrem: Nem a hasam fáj uram, honnan veszed?
Sümbül: A kérdés arra vonatkozott, hogy mi a bajod, mi bánt, vagy mi jár ebben a szép kis fejedben!
Hürrem: A Szultánt egyedül magamnak akarom! Tegyen meg asszonyává. S ha én Szultána, te Herceg leszel itt!
Sümbül: Nehéz, nagyon nehéz. Nem megy.
Hürrem: De igen! Ha te mellettem állsz!
Sümbül: Oh, magasságos, már megint én. És mért segítsek, elárulnád? Miért, mikor te folyton gúnyolsz már a nevemmel is, SÜMBÜL vagyok!
Hürrem: SÜMBÜL vagy! Sümbül Aga. Megfelel? Baksist? Na? Egy kicsit.
Sümbül: Nocsak, miből lesz a cserebogár? Látom valaki már erre is kioktatott. De nem Hürrem asszony, ehhez a baksis kevés! Elmondom a feltételeimet rendben?
Hürrem: Figyelek!
Sümbül: Az első, hogy betartod az utasításaimat. Bármit is mondok, te azt teszed! Képes vagy rá?
Hürrem: Az leszek!
Sümbül: Úgy mielőbb muzulmánnak kell lenned sürgősen! Gyaur leányból nem lehet Szultánasszony.
Ahogy befejezték a beszélgetést, sietett is vissza Hürrem asszony a szobájába. Ezen a napon az uralkodó maga ment le a népéhez a piacra, megnézni. hogy halad a munka. Persze álruhába ment, s nem is egyedül, főbizalmasával, Ibrahim-mal. Majd egyszer csak megszólította az egyik eladót a Szultán.
Szulejmán: Ez szép ebből adhatsz! Ebből is! Ezt pedig itt megnézném! Honnan jönnek a szöveteid?
Eladó: Ezek burszai selymek, ezek pedig Velencéből valók!
Szulejmán: Jó! A burszaiból vágj! Ne is! Elviszem az egészet. Mondd, melyik fogy jobban?
Eladó: Változó! A velenceit inkább tehetősek veszik, a magadfajta kereskedők. De az udvarnak is adunk el belőle! Tényleg, hová valósi vagy jó uram?
Szulejmán: Üsküdari.
Eladó: Még valamit uram?
Szulejmán: Kösd meg!
Eladó: Rendben!
Mire a piacot körbe járták esteledett. S így szólt a Szultán Ibrahim-hoz.
Szulejmán: Jól elidőztünk, hamarosan besötétedik. Még a fegyvertárat is látni akartam.
Ahogy beszélgettek, és sétáltak megláttak egy kisgyermeket, aki vizet árult, s közelebb léptek.
Szulejmán: Adj kóstolót abból a vízből!
Gyermek: Igen is!
Szulejmán: Késő van, miért nem mész még haza?
Gyermek: Nem lehet, míg ezt el nem adtam!
Szulejmán: Iskolában lenne helyed, mi dolgod az utcán?
Gyermek: Beteg az anyám, kell a pénz.
Szulejmán: És apád? Nincs munkája?
Gyermek: Az apám meghalt. Én dolgozom anyámért, és húgomért. Az iskolából nem élnénk meg.
Az uralkodó Ibrahimhoz fordult, s azt mondotta neki.
Szulejmán: Kísérd haza a gyermeket. S egy orvos nézze meg az anyját!
Majd visszanézett a fiúra s megkérdezte a nevét.
Szulejmán: Mi a neved?
Gyermek: Ejip uram!
Szulejmán: Holnaptól iskolába jársz, Ejip fiam! Pargali! Még ma írasd be egy tanodába, az anyjának pedig, juttass segélyt! Köszönöm!
Ibrahim: Merre laksz? Messze innen fiú?
Gyermek: Nem túlságosan!
Ibrahim hazakísérte a gyermeket, s a Szultán is visszatért a palotába. Ekkorra már persze beesteledett. A hárem leányai fürödtek, mint minden este. Egy percre levette Hürrem asszony az ujjáról a gyűrűt, amelyet a Szultántól kapott, s lelocsolta arcát. De mire kinyitotta szemét, és odapillantott ahova tette gyűrűjét, már nem volt ott. Hürrem ekkor nagyon mérges lett, és kiabálni kezdett.
Hürrem: Ki lopta el?
Ágyas: Mi bajod? Mit óbégatsz itt?
Hürrem: Tolvajok! Adjátok vissza!
Ekkor az egyik ágyasra mutatott, s rágalmazni kezdte.
Hürrem: Nálad van!
Ágyas: Mit képzelsz? Ne rágalmazz!
Nigar asszony közbe lépett, mert hallotta, hogy valaki nagyon ordibál.
Nigar: Mi ütött belétek? Mit lármáztok?
Hürrem: Azt, hogy ellopta a Szultáni gyűrűmet!
Ágyas: Hazudik Nigar asszony, küldd őt büntetésbe!
Nigar: Itt a vége a fürdőzésnek! Kifelé, mindenki!
Hürrem: Ne engedd ki őket! Keressék meg a gyűrűt, adják vissza! Amíg nincs meg, itt rohadjanak!
Nigar értesítette Daye-t, hogy mi történt a fürdőben. Daye rögtön sietett is a Valide-hez. A Validét igen meglepte Daye látogatása. Majd szóra bírta.
Valide: Mi történt? Nem hívattalak, halljam hát!
Daye: Veszekedés volt a fürdőben. Hürrem patáliát kapott, mert eltűnt a gyűrűje. Vádaskodik, hogy ellopták tőle.
A szultánnagyasszony hirtelen felállt és visszakérdezett.
Valide: A Szultántól kapott gyűrűjét? Azonnal keressék meg! Mindent forgassatok fel, míg a tolvaj elő nem kerül! A lopás megbocsáthatatlan bűn.
Mahidevran: Ő maga rejtette el, és hazudik róla.
Daye visszasietett a lányokhoz a hárembe. A lányokat sorba állították, majd kérdőre vonták őket.
Nigar: Ki az ágyból, és sorakozó előttem! Mindenki! Ti is odafent, ne toporogjatok, itt előttem!
Sümbül: Hallgat és figyel!
Daye: Ma a fürdőben eltűnt egy értékes ékszer. Aki látta, vagy tud róla valamit, itt és most előléphet.
Ágyas: Milyen ékszer?
Daye: Hürrem asszony gyűrűje. Mit Szulejmán Szultán ajándékozott neki, így nagyon fontos! Még nem késő, hogy szerencsés megtalálója legyen valaki! Úgy a büntetés is elkerülhető, esetleg. Ellenben, bejönnek az őrök, és tetőtől talpig felforgatnak mindent! Van jelentkező?
Sümbül: Úgy minden egyes szobát átkutatunk! És egyenként megmotozunk benneteket! Rendben, kezdjétek!
Az őrök nem találták meg a gyűrűt. Nyilván valaki elrejtette valahová, vagy valakinek. Sümbül Aga odament Hürrem asszonyhoz és közölte a rossz hírt.
Hürrem: Meg van végre?
Sümbül: Mindenhol keresték, de nem lelték. Sajnálom!
Daye: Jól figyeljetek! Utolsó esélyként, bárki is vette el, napnyugtáig rakja le az udvari nagykő mögé! Hogy elkerülje a gyalázatot! Holnap már késő lesz! Gondolja meg! Ismeritek a tolvajok büntetését! Számoljatok ezzel!
Majd ezután kimentek a hárem felügyelői. Maria odament Hürrem asszonyhoz, próbálta nyugtatni de Hürrem sejtett valamit.
Hürrem: Tudom ki volt! Ő vette el.
Maria: Kicsoda?
Hürrem: Maga Mahidevran.
Ezután nyugvóra tért mindenki a palotában. Hürrem is elfáradt, sok volt a hisztérika.
Egyedül csak Hatice úrnő nem tudott aludni. Szinte egész éjjel arra várt, hogy megpillanthassa Ibrahim-ot az erkélyen. S csak olvasta többször a tőle kapott levelet. Majd beszélgetésbe kezdtek Gülfem-el.
Gülfem: Már vagy ezerszer elolvastad, lassan fejből is tudod! Mi lesz? Várhatja válaszod?
Hatice: Nem tudom! Érzem, hogy a szívem itt dobog a torkomban. Félek ettől. Ha írok is, hogy juttatom el hozzá?
Gülfem: Te csak írd meg a levelet, én majd elviszem kedvesednek!
Hatice: Úgy azt is mondd, mit írjunk, neked van ehhez tehetséged!
Gülfem: Mitől lenne tehetségem? Egymagam lennék akkor?
Hatice: Ha magad is vagy Gülfem, ily szíve s lelke másnak nincs! S ezt most bizonyíthatod!
Amint megbeszélték, izgatottan várta Hatice úrnő a másnapot. Gülfem-el üzent Ibrahim-nak. Másnap reggel Ahogy Ibrahim lakosztálya felé ment Gülfem, megállt egy pillanatra és halkan annyit mondott Ibrahimnak.
Gülfem: Hatice úrnő a déli ima után, a belső kertben lesz! 
Az uralkodó ekkor siettet egy újabb díványgyűlésre, keresztül a hárem folyosóján. Majd ahogy meghajoltak a hárem lányai, a Szultán közelebb ment Hürrem asszonyhoz, és egy bordó kendőt ajándékozott neki. Majd tovább ment. Nem sokra rá, hogy Gülfem átadta az üzenetet Ibrahim-nak a Szultán is arra ment, majd együtt folytatták útjukat. Ibrahim nagyon mosolygott. A Szultán rá is kérdezett boldogságának okára.
Szulejmán: Mi az Pargali? Nagyon mosolyogsz!
Ibrahim: Örülök ennek a szép napnak nagyuram!
A díványgyűlésen fontos események történtek. Egy nagyon fontos dolog, amellyel a magyarok kihívták az oszmánok haragját. A gyűlésen éppen beszélgettek.
Szulejmán: A velenceiek is megtanulják majd a leckét. Ahová beteszem a lábam, oda a törvényeim is jönnek! Ebben nem tűrök ellenvetést.
Piri Pasa: Mondd uram! Elégedett vagy a tegnapi szemlével?
Szulejmán: Ibrahim-al hajnalig az öntödében voltunk, de hasonló látogatást tervezek seregeim táborában is, amennyiben ők is felkészültek.
Achmed Pasa: Felkészültek nagyuram!
Szulejmán: Reméltem Achmed Pasa! Nagyszerű!
Ekkor az egyik őr megszakította a gyűlésen folyó beszélgetést, és bejelentette, hogy ajándék érkezett az uralkodónak, de nem is akármilyen.
Őr: Szultánom! Lajos, Magyar Király ajándékot küldött fényességednek!
Piri Pasa: íme, igazam volt mondtam, hogy nem kockáztat!  
Szulejmán: Hozzátok elém!
Ekkor egy nagy bödönt vittek a nagyúr elé, amelyben egy ragacsos folyadék volt, hasonló, mint a méz, ahogy Ibrahim is megállapította. Ibrahim belenyúlt a bödönbe és megszagolta ezt a ragacsos folyadékot, majd szólt a Szultánhoz.
Ibrahim: A mézhez hasonlít. De mintha lenne még itt valami.
Az egyik őr belenyúlt a bödönbe, és kivette Behram oszmán követ fejét. A Szultánt nagy düh kapta el, majd felkiáltott.
Szulejmán: Lajos! Ezt a gyalázatot magadról semmivel nem moshatod le! Holnapra te fejed lesz az én kopjámon!
Mindemellett zajlott az élet a palotában, s Hürrem asszony gyűrűje még mindig nem került elő. Amint visszaérkeztek az ágyasok a tanításról a hárembe, Sümbül Aga az ajtóban ált, majd odament hozzá Hürrem asszony.
Sümbül: Ha a gyűrűd érdekel, azóta sincs meg! Mintha köddé vált volna!
Hürrem: A Szultán este rá fog kérdezni, tán nekem is, ez lesz a válaszom!
Majd bement ő is a többi lány közé. A Valide-t is izgatta a dolog, hogy hová tűnhetett a gyűrű. A szultánnagyasszony elé járult Daye, s tőle kérdezte, hogy halad az ügy.
Valide: Halljam, elő került az a gyűrű?
Daye: Még nem, de keressük tovább!
Valide: Helyes! Lankadatlanul!
Daye visszavonult, majd a Valide-nek megakadt tekintete Mahidevran-on, aki megszúrta véletlen hímzés közben az ujját.
Mahidevran: Sssz. Az ujjam.
Valide: Figyelj oda lányom! Megint hol jár az eszed? Tolvajok járnak köztünk. Így nehéz elvonatkoztatnom.
Majd tovább hímzett. Hatice célzóan nézett Gülfem-re, és Gülfem ekkor mosolyogva bólintott. Délután a belsőkertben játszott Mustafa, ahova Hatice úrnő kísérte el. Ibrahim, hogy eleged tegyen az úrnő kedvének odasietett rögvest a déli ima után. Amint Hatice úrnő háta mögé nézett, Ibrahim főbizalmas ott ált, majd beljebb ment, hogy ne lássák meg. Az úrnő is odasietett.
Hatice: Már azt hittem nem jössz!
Ibrahim: Bocsásd meg merészségemet! Nem haragszol rám?
Hatice: Írásodért?
Ibrahim: Szavamra, ha bántott többé nem hozlak ilyen helyzetbe úrnőm!
Hatice: Írj bátran!
Ibrahim: Nem marasztallak! Ha a herceg keres, és nem lát a közelben.
Hatice: Igazad van, megyek is! Isten áldjon!
Hatice úrnő visszament a kis Mustafa herceghez, így Ibrahim is előrébb lépett. Váratlanul Sümbül Aga sietett oda a főbizalmashoz.
Sümbül: Köszöntelek jó uram!  Zavarhatlak most? Történt egy igen komoly dolog.
Ibrahim: Látom izgatottságodat! A nagyasszonnyal lett valami?
Sümbül: Nem, nem, nem! Isten ments. Vele minden rendben! Egy bizonyos gyűrűvel uram!
Ibrahim: Milyen gyűrűvel?
Sümbül csak hallgatott, és arra kérte, mennyen vele lakosztályába, ott mindent elmond neki Nigar asszony. Ibrahim sietett is vissza. Amikor belépett látta, hogy Nigar asszony bent volt. Majd kérdőre vonta.
Ibrahim: Nigar asszony! Megmondtuk, megbeszéltük, hogy te leszel szemem, és fülem a háremben! Ugye? Miért titkoltad el előlem ezt a lopást?
Nigar: Mert késő éjszaka történt, azóta pedig magam is a gyűrűt kerestem. Én, nem akartalak felzavarni oly kései órán jó uram!
Ibrahim: Ki volt? Szerinted ki tehette?
Nigar: Engedelmeddel nem vádolnék senkit sem! De talán..
Ibrahim: Talán ki? Gyerünk, halljam!
Nigar: Csupán sejtés uram!
Ibrahim: Akkor hozd őt elém, itt várlak!
Nigar visszament a hárembe, majd Ayse-t vitte is Ibrahim elé. Amikor bevezette, Ibrahim ott ült a székében türelmetlenül és mérgesen, majd felszólította a lányt.
Ibrahim: Ülj le!
Ayse ekkor sírni kezdett, és majdnem hogy elárulta magát.
Ayse: Nem én voltam, nem én loptam el a gyűrűt!
Ibrahim: Mondtam egy szóval is, hogy elloptad? Azért kértelek ide, hátha tudsz valamit róla. Ne feledd, én mutattalak be a Szultánnak! Nekem köszönhetően kerültél a kivételesek közé Ayse Asszony! Én nem akarok neked rosszat! Ám ha nem vagy hajlandó segíteni.
Ayse: Nem én akartam ezt az egészet!
Ibrahim: Hanem kicsoda? Ennyit mondj meg! Ki kérte, hogy ezt tedd?
Ayse elárulta ki bízta meg, s azt is hogy hol van a gyűrű. Majd Ibrahim találkozott a nagyasszonnyal, csak neki mondhatta el ezt az egészet.
Ibrahim: Nagyasszonyom! Nem zavarnálak, de ügyem halaszthatatlan, és csak te lehetsz benne segítségemre!
Valide: Beszélj hát Ibrahim, figyelek!
Ibrahim: Asszonyom! A gyémántgyűrű nem tűnt el. Mahidevran-al van!
Valide: Egész biztos?
Ibrahim: Bizonyosság nélkül nem jöttem volna! Asszonyom! Mondd meg, mily módon lehetne a gyűrűt tulajdonosának visszajuttatni? Nem szeretnék ebből bajt senkinek! Mert ha a Szultán megtudja.
Valide: Pargali! Mindez maradjon köztünk! Módját pedig megtalálom!
A Valide tényleg megtalálta módját, hogyan is lehetne visszajuttatni a gyűrűt tulajdonosának. A hírt közölte Daye-val, hogy ne keressék tovább a gyűrűt, mert megvan. Daye-t odaküldte Mahidevran úrnőhöz, hogy kéreti. Az úrnő szolgájával volt Gülsah-val.
Daye: A Valide kéret!
Mahidevran: Üzenem, hogy mindjárt megyek!
Daye: Most vár!
Mahidevran: Rendben, megyek! Szavamra, mi ilyen sürgős?
Ahogy elindult az úrnő, Gülsah is utána akart menni. De Daye elkapta a karját, és utasította.
Daye: Te maradj csak! Beszédünk van!
Gülsah: Nem hagyhatom magára úrnőmet, ha megint rosszul lesz?
Daye: Maradj Veszteg! Hallgass ide! Jól tudom, milyen fondorlatot űztök! Most azonnal ide adod nekem azt a gyűrűt!
Gülsah odament a szekrényhez, kinyitotta ajtaját, és kivette a dobozt. Daye elvette, majd felnyitotta, és kivette a gyémántgyűrűt, a dobozt pedig ledobta a földre, azután elment Daye. Mahidevran odaért a Valide lakosztályába.
Mahidevran: Asszonyom, kérettél!
Valide: Jöjj csak lányom, gyere! Készítettem neked friss serbetet hogy igyál rendszeresen! 
Mahidevran: Azt hittem fontosabb dolog miatt hívattál!
Valide: Eljövendő unokám egészségénél most nincs fontosabb! Tessék. idd!
A Szultán is nagyon el volt foglalva, haditechnikát dolgozott ki, hogyan, s honnan támadják Magyarországot. Ekkor érkezett lakosztályába Ibrahim.
Szulejmán: Hol jártál Pargali? Jöjj! A hadjárat tervén dolgozom! Táborhelyet keresek, tessék. Fehérvár, vagy Buda legyen?
Ibrahim: Mindenképpen a Duna mentén. Ahonnan megindulva, nagyobb városokon át talán egészen Bécsig eljuthatunk.
Szulejmán: Holnap a díványban a vezérek újfent átkozhatnak tudásodért! Mert az ötlet remek!
Ibrahim: Engedelmeddel nagyuram visszavonulnék!
Szulejmán: Menny csak Ibrahim!
Estére azt ötlötték ki Daye és a Valide, hogyan lehetne a gyanút elterelni Mahidevran-ról. Majd este bementek a lányokhoz, s egyet feláldoztak.
Daye: Sorakozó! A fekvőhelyeket!
Daye is odament az egyik ágyhoz annak érdekében, hogy ő is a gyűrűt keresi. De a kezében volt, s úgy tett mintha az egyik ágyasnak párnája huzatjából vette volna ki a gyűrűt. Majd megkérdezte.
Daye: Ez kinek az ágya?
Ágyas: Az enyém.
Daye: A gyűrű a te párnádból került elő!
Ágyas: Esküszöm, hogy nem én loptam el! Isten a tanúm! Nem tudom, hogy került oda, de nem én loptam el!
Ezután odament Daye Hürrem-hez.
Daye: Viseld, ami téged illet! Soha többé ne vedd le, megértetted?
Kimentek a hárem vigyázói. Majd Maria fellélegzett mit sem sejtve. De Hürrem tudta, hogy az a lány ártatlan, akit elvittek.
Hürrem: Ő ártatlan. Mahidevran vette el! Csak feláldozták!
Maria: Pszt! Hallgass, meghallják!
Hürrem: A Szultán este megint vár!
Mahidevran úrnő is készülődött este, a Szultánhoz készült úgy gondolván, hogy ő az asszonya akkor is bemegy hozzá. Csak éppen arra nem számított amivel Gülsah elszomorította.
Mahidevran: Mi bajod Gülsah? Sápadtnak tűnsz!
Gülsah: Úrnőm, az előbb láttam Hürrem-et, útban a Szultánhoz. És gúnyosan integetett felém.
Ekkor Mahidevran zokogásba tört ki.
Mahidevran: Az ördög vinné el!
Valóban, Hürrem asszony a Szultánhoz készült. A Szultán is és az asszonyság is várta már az estét, hogy ismét egymásé legyenek, egymás karjaiba omolhassanak szenvedélyesen. Egymásra néztek, s csak álltak mosolyogva, az uralkodó egyszer csak megszólította.
Szulejmán: Hürrem! Te a mennyek ajándéka vagy!
Hürrem: Szulejmán! Kérnék valamit!
Szulejmán: Bármit, s én megteszem!
Ekkor leültek a szőnyegre, s meglepő dologgal állt elő Hürrem asszony.
Hürrem: Szeretnék nem csak veled, hiteddel is egyé válni! Azt a Napot látni, amit te látsz! S a Holdat, melyet nyugvóra küldi. A te magasságos uradban hinni mától!
Szulejmán: Úgy érted Muzulmán szeretnél lenni?
Hürrem: Igen!
Szulejmán: S ezt szívedből szeretnéd?
Hürrem: Minden dobbanásával! Engeded?
Szulejmán: Alázatos szolgája vagyok testednek, s lelkednek Hürrem!
A Szultán felállt és egy kendőt terítőt Hürrem asszony fejére. Majd azt mondta.
Szulejmán: Szóban kell hitvallást tenned! Mondd hát utánam, amit hallasz!
Eshüdüen laihla en il Allah.
Hürrem: Eshüdüen laihla en il Allah
Szulejmán: De eshe düenne
Hürrem: De eshe düenne
Szulejmán: Mohameden.
Hürrem: Mohameden
Szulejmán: Abdu hüve rashü diuh.
Hürrem: Abdu hüve rashü diuh
Azt mondtad: Eskümmel tanúsítom, hogy nincs más Isten, mint Allah. És emellett tanúsítom, hogy Hazvedi Mohamed az ő prófétája, és alattvalója.
A Szultán elmagyarázta Hürrem-nek hogy kell a muzulmán vallásnak élni, mit lehet, mit nem, mit kell, és mit nem igazán. Mahidevran ezen az estén egész végig csak sírdogált szobájába, amikor is a Valide bement hozzá, hogy közölje, tud a gyűrűlopásról.
Valide: Mahidevran! Mit műveltél? Elment az eszed? Gülsah, hagy most magunkra! Hogy gondoltad ezt? Úrnőhöz méltó viselkedés ez, vagy asszonyhoz? Van fogalmad mit kockáztattál ezzel? Az életed múlhatna rajta, tudod? Szégyen és gyalázat! Még egyszer nem segítek! Szállj magadba, vagy búcsúzz!
Majd ezután a Valide kivonult. Mahidevran odament a szekrényhez, és kivette a dobozt, amiben a gyűrűt tartotta, és meglepődve látta, hogy a gyűrű már nincs benne. Zokogásba tört ki, még jobban. S aztán zokogva aludt el. Ibrahim, és Hatice ismét találkoztak, persze csak tekintetük egymással, és egymásra vetődött a holdfényében. Ibrahim az úrnőre nézett, az úrnő pedig kéjes pillantással a főbizalmasra. Ibrahim hegedülni kezdett ezen az éjjel, s az úrnő csak hallgatta. Másnap reggel Mahidevran úrnő szörnyű hasfájással ébredt, s ahogy a lepedőre nézett látta, hogy véres volt. Zokogásba tört ki, ugyan úgy mint amikor az este elaludt. Gülsah rögtön berohant az úrnőjéhez.
Gülsah: Úrnőm, mi történt?
Gülsah is meglátta a véres lepedőt majd csodálkozott, és orvosért kiabált. Mahidevran amikor kissé megnyugodott, és már nem zokogott, az uralkodóhoz indult, tudván hogy ott találja Hürrem asszonyt. Az asszonyság viszont az uralkodótól tartott vissza a hárembe. Ibrahim is az uralkodóhoz sietett, hogy közölje vele Mahidevran úrnő elvetélt. Amint belépett az uralkodó örömmel fogadta Ibrahim-ot.
Szulejmán: Áh, épp jókor! Mehetünk is!
Ibrahim: Nagyuram, sajnos rossz hírrel kell szolgálnom!
Szulejmán: Ne most Pargali, olyan jól indult ez a nap, ne rontsd el! Nem bánom mondd!
Ibrahim: Mahidevran úrnő az éjjel rosszul lett. Elvesztette a gyermekét.
Szulejmán: Allah akaratából kellet így legyen.
Ahogy Hürrem asszony a hárembe tartott, és Mahidevran úrnő az uralkodóhoz, a folyosón összetalálkoztak.