7. rész

Az uralkodó mérgesen szólította meg ágyasát.
Szulejmán: Hogy mersz engem megtagadni? Nézz rám, és válaszolj!
Hürrem: Hidd el nekem nagyuram! Arcom már nem méltó hozzád!
Szulejmán: Mi az, hogy nem méltó?
Közelebb lépett Hürrem-hez, s majd azt mondotta neki.
Szulejmán: Mutasd magad!
Hürrem: Ne nézz! Kérlek, hagyj! Ez már nem én vagyok!
Ahogy felállította a Szultán ágyasát, a harag hirtelen lement arcáról, és döbbenet, s meglepődöttség látszódott rajta.
Szulejmán: ~Hürrem
Az asszonyság csak zokogott, azt hitte soha többé nem akarja látni a Szultán, de ez nem így lett. Az uralkodót persze érdekelte ki tette ezt kedvenc ágyasával.
Szulejmán: Ki tette ezt? Mondd meg, ki bántott? Előttem ne titkold, tudni szeretném! Bárki volt is, búcsúzhat életétől, halljam hát! Ki tette?
Hürrem: Ma.. Mahi..
Szulejmán: Mahidevran?
Az uralkodóban nagyobb düh volt, mint még soha. Hirtelen felállt az ágyról, majd kiabált Daye asszonynak.
Szulejmán: Daye asszony!
A hárem felügyelője pedig sietett is az uralkodóhoz.
Szulejmán: Kísérd lakosztályomba, és hívd az orvost! Hürrem mától ott lakik!
A Szultán sietett nyomba Mahidevran úrnő lakosztályába, hogy kérdőre vonja. Amikor berontott, meghajolt az úrnő is, és Gülsah is, ezután gyorsan ki sietett a szolgákkal a szolgáló.
Szulejmán: Miféle szörnyeteg vagy? Mert asszonyom, és gyermekem anyja nem lehetsz! Még is, mi vitt rá erre az ördögi tettre?
Mahidevran: Nagyuram!
Szulejmán: Hogy merészelsz kezet emelni egyik ágyasomra? Ki nekik árt, az nekem is! Tudhatnád! Se látni, se hallani nem akarlak többé a palotába!
Mahidevran: Szultánom kérlek!
Szulejmán: Minden szavadat, és óhajodat megtiltom! Hogy tehetted ezt velem? Mahidevran! Frigyünknek vége!
Az uralkodó ott hagyta volt asszonyát, s a Valide-hez indult. Az úrnő összerogyott a padlóra, és zokogni kezdett. Az édesanyja már majdnem hogy lefekvéshez készült, de fiát meghallgatta még mi óhaja.
Szulejmán: Jó anyám!
Valide: Isten hozott fiam! Hogy-hogy itt?
Szulejmán: Azt hiszem sejted jöttemnek okát!
Valide: Aligha! De látom, valami nyomja a szívedet! A hadjárattal kapcsolatos?
Szulejmán: Nem, az hamarosan rendben megindul! Ami bánt anyám, az Mahidevran! Úgy határoztam, hogy holnaptól Mustafa-t magam nevelem, őt pedig száműzöm a palotából, és Beyazitba küldöm! S nem tekintem többé asszonyomnak!
Valide: Gyermekem, mi táplálja haragodat? Tudod, hogy ilyet nem tehetsz! Mahidevran a trónörökös anyja, s fogadott hitvesi ágyasod! Ilyen szégyent, még nem látott ez a birodalom! Törvényeink, szokásaink, hagyományaink ellen szól!
Szulejmán: Ha már törvények, akkor tettéhez mérten azonnali lefejezést érdemelne! Ami alól felmentem! Viszont, a mai naptól soha többé nem tűröm meg a közelemben! Ezt a büntetést szabom ki rá, te pedig végrehajtod!
Az uralkodó pedig ténylegesen visszavonult lakosztályába, ahol már ott volt az orvos, és az ő kíséretében Nigar asszony, és Sümbül Aga. A Szultán közelebb lépett az ágyhoz, majd a többiek kivonultak. Hürrem asszony pedig az ágyban feküdt.
Szulejmán: Fájdalmaid? Enyhültek?
Hürrem: Amikor látlak, elmúlnak!
Szulejmán: Rendbe fogsz jönni Hürrem! Szavamat adom! Meg fogsz gyógyulni! És itt többé senki sem érhet egyetlen hajszáladhoz sem!
Hürrem: Te vagy a gyógyír! Maradj itt, ne hagyj egyedül! Hiányod annál is nagyobb kín, mint a pokol!
Szulejmán: Pszt! Itt vagyok! Inkább ne beszélj! Maradok veled, és vigyázok rád, amíg csak kell! És most próbálj meg aludni!
Az asszonyság nagy nehezen elaludt, hosszú éjszakája volt. Ibrahim később bement az uralkodó lakosztályába, hogy bejelentse. Az orvos kint várakozik, és mert érdeklődött Hürrem iránt.
Ibrahim: Nagyuram! Itt az orvos, hogy megvizsgálja Hürrem asszonyt!
Szulejmán: Ne most! Végre alszik, ne ébresszük fel! Küldd el, majd hívom később! Ibrahim! Azután beszédem van veled!
A nagyúr kint várakozott Ibrahim-ra az erkélyen. Nem sokkal később oda is ment a főbizalmas.
Szulejmán: Látszik rajta, hogy fél! Reszket minden érintéstől! Még az enyémtől is, talán ez fáj a legjobban! Hogy képes ilyet tenni egy asszony, egy gyermek anyja? Nem értem!
Ibrahim: A szerelem gyakran megváltoztatja az embert nagyuram! Kegyetlenné teszi, és oly hibára sarkalja, melyeket azután már nem mindig tehetünk jóvá!
Szulejmán: Látod? Ezt nem is lehet Ibrahim! Elég asszonyomra gondolnom, hogy előttem Hürrem összevert arcát lássam helyette! Így ma el is küldtem őt a palotából!
Ibrahim: Sorsára hagynád őt?
Szulejmán: Az imént mondtad barátom! A szerelem megváltoztatja az embert! Akár kegyetlenné is teheti nem? Nekem ilyen szerelem nem kell! Én annak jóságában hiszek!
Ibrahim: Engedelmeddel nagyuram, én visszatérnék lakosztályomba! Hosszú éjszaka volt ez.
Szulejmán: Menny csak Ibrahim! Menny!
Az urak visszatértek lakosztályukba, s nyugvóra tértek. A Szultán éjjeleket nappallá téve őrködött Hürrem asszony felett. Több napba telt, mire sikerült meggyógyulnia az asszonyságnak. Amint felépült, első dolga volt, egy csodaszép őszi reggelen visszatért a hárembe. Éppen Maria-val beszélgetett, amikor is Sümbül Aga lépett be, és szolgák.
Sümbül: Hürrem asszony! Az uralkodó egy egész ládányi ajándékot küldött neked!
Oda is szaladt nyomba, s felnyitotta a ládát, ami telis tele volt ruhával, s ékszerekkel. A háremből még azok a lányok is odamentek hozzá, aki ellensége volt. Csodálta mindenki. Majd hirtelen lecsapta a láda fedelét, és szólt Sümbül Aga-nak.
Hürrem: Kérném, hogy vigyék fel! Maria, gyere! A szobámban majd megnézzük mi mindent küldött a Szultánunk!
Felmentek a szobába, s utánuk vitték a ládát is. A szoba tele volt a nagyúr ajándékával. Nem csak az ajándékokról beszélgettek Maria, és Hürrem, hanem másról is.
Maria: Tényleg muzulmán lettél? S ahhoz mi kell?
Hürrem: Ismerni az imákat, elfogadni, hogy egyetlen Isten van! Mohamed pedig az ő prófétája! És ha ezt szívből elmondod, már is muzulmán lettél. És még, azt is, hogy biszmilah!
Hürrem asszony kivett egy ruhát a ládából, s odanyújtotta Maria-nak hogy legyen övé, de Maria nem akarta elfogadni.
Hürrem: Tessék! A tiéd!
Maria: Ne tréfálj! Tudod, hogy nem lehet!
Hürrem: Maria! Fogd! Az egyetlen barátom vagy! Hálám jeléül!
Maria: Köszönöm! Te is az egyetlen barátom vagy!
Hürrem: És ezt is neked adom! Hamarosan én leszek a palota úrnője! Láthatod majd, ahogy az össze ágyas előttem hajt majd fejet! Mind az én szolgáim lesznek! Közülük pedig te a legkedvesebb!
Csak beszélgettek, de arról mit sem sejtettek, hogy Daye asszony ott ált az ajtóban és hallgatózott. Estére járt, mikor az uralkodó az öntöde melletti teremben megnézte készen az ágyúkat.
Szulejmán: Hallgatlak Matrakos!
Matrakci: Nagyuram! Ezekkel a vitéz mesteremberekkel olyan ágyút öntöttünk, aminek nincs párja!
Szulejmán: Ne dicsérd előre! Hogy valóban az lesz e, majd kiderül! Próbáljuk ki!
Az ágyú remekül működött. Később visszatértek a palotába Ibrahim-al, s Hürrem asszonyt kérette magához a Szultán. Ahogy Nigar kísérte Hürrem-et épp az uralkodó lakosztályából jött ki Ibrahim főbizalmas is. A főbizalmas meg volt lepődve, és rákérdezett, mit keresnek arra.
Ibrahim: Hm?
Hürrem: Szulejmán Szultánhoz mennék! Kéretett!
Ibrahim: Azóta meggondolta magát! Szeretné, ha most nem zavarnád, fontos dolga akadt!
Olyan hangerővel beszéltek, hogy a Szultán lakosztályába behallatszódott a beszélgetés. A nagyúr örült annak, hogy Hürrem hangját hallhatta, és kiszólt.
Szulejmán: Hürrem hangját hallom, ugye?
Hürrem: Hát, meg várnám, míg ő mondja!
A Szultán ezután rögvest ki is ment.
Szulejmán: Köszönöm Ibrahim!
Ibrahim-nak nagyon nem tetszett az egész dolog. Kissé ideges volt, s hogy mérgét csillapítsa visszavonult lakosztályába. Hürrem asszonynak mesélte a haditervüket a nagy Szulejmán Szultán.
Szulejmán: Íme Hürrem asszony! Ez a Duna folyó. Hajóhadunkat ezen keresztül úsztatjuk fel! Szépen felvisszük a puskaport, mögöttük az ágyúkat, egészen a táborhelyig!
Hürrem: Mért pártolod, ezt a háborút mondd? Vérontás, halál rengetegen odavesznek majd, és még többen egyedül maradnak!
Szulejmán: Ilyen gondolatokkal nem lehet diadalmaskodni Hürrem! De nem is a te fejednek kell emiatt fájnia! Ki kardot ragad, kard által vész. Ez minden háború örök törvénye! Életünk állandó harcot igényel, hogy népünk fent maradjon! S én messzebbre tolom határainkat, mint azt atyám Szelim han álmodta meg.
Hürrem: Nekem ezen a világon nincs senki másom rajtad kívül! Se családom, se barátom! Ha nem térsz vissza, abba belehalok!
Szulejmán: Úgy imádkozz értem asszony! Imádkozz! Ahogy én is imáimba foglallak majd téged!
Ez este Daye asszony meglátogatta a Valide-t, és elmondta neki mit hallott a beszélgetésből.
Daye: Asszonyom!
Valide: Daye ma szinte nem is láttalak! Így lefoglaltak? Nem kéne ennyit dolgoznod!
Daye: A munkával nincs bajom, azt ki tudom pihenni úrnőm! Hanem Hürrem asszony, ahogy gyógyul, úgy lesz egyre furcsább! Magam sem értem, de például olyanokat mondd, hogy ő lesz ennek a palotának az úrnője!
Valide: Ez a vége, ha elkényeztetnek, egy szolgát látod? De sebaj, ha Szulejmán hadjáratba indul, majd én megmutatom ennek a kis cselédnek, hogy ki itt az úr! Hogy a Szultán nyomát se lelje, mikor visszatér!
Daye kicsit erőst el volt keseredve. Nem tudta mire vélje asszonyának dühét. A palotában most, hogy már a Szulejmán és Mahidevran úrnőnek a frigye véget ért, Hürrem asszonynak hatalma nőtt, hiszen kedvenc ágyasa a Szultánnak, és bár lehet benne igazság, amit mondott Maria-nak. A palotában zavargások kezdődnek. Másnap az uralkodót várták a pasák haditervekkel kapcsolatban. Piri Pasa hírt közölt Verhat Pasa-ról.
Piri Pasa: Nagyuram! Verhat Pasa, Damaszkuszból eljutott Kayseri-be! Letáborozott. Seregének egy részét ott is tartja kihelyezve, mert úgy véli, számíthatunk az iráni Ismail Sah ellenkezésére! Mellette az egyiptomi, a damaszkuszi, és a diyarbarkali szandzsák bégek is biztosítják a térséget! Az oda úton érintett kádiknak, uraknak, és helytartóknak parancsot küldetett, hogy útjaikat, hídjaikat erősítsék meg! És ellátmányukat, fegyvereiket kétszerezzék meg! Közben Anatóliából megérkezett az általad kért 30.000 teve! Továbbá elindultak a faluközösségektől berendelt marha, és birka csordák is!
Achmed Pasa: Szultánom! A ruméliai helytartó 15.000 gyalogossal támogatja hadjáratodat, Edirnenél csatlakoznak hozzánk!
Szulejmán: Úgy Verhat Pasa is Ruméliában csatlakozzon! Achmed Pasa! Te felelsz azért, hogy az egyesített seregek rendben eljussanak, és letáborozzanak Edirnenél!
Ekkor felállt a Szultán székéből és Kászim Pasához lépett.
Szulejmán: Téged pedig Kászim Pasa! Távollétem alatt, megbízlak az ország belső ügyeinek intézésével!
Kászim Pasa: Nagyuram! Legjobb tudásom szerint végzem ezt a megtisztelő feladatot! És köszönöm a bizalmat! Kívánok jó utat, és szerencsés hadjáratot!
Szulejmán: Köszönöm!
Ezúttal visszavonultak a palotába. Hürrem is felébredt, s a természetet kémlelte a Szultán lakosztályának erkélyéről, amikor is Ibrahim a mellette levő erkélyre ment ki levegőt szívni. Ekkor is vett észre az asszonyságot. Az ágyas megfordult, és gúnyosan nézett a főbizalmasra, aki megkérdezte, hogy talán baj van e.
Ibrahim: Mi az? Talán baj van?
Hürrem: Igen, így is mondhatjuk!
Ibrahim: És pedig?
Az asszony nem felelt, csak állt tovább.
Ibrahim: Én vagyok a baj igaz?
Hürrem: Mind inkább lefoglalod Szulejmánt napokig! S ez nem jó! Rám így nem jut ideje!
Ibrahim: Hürrem asszony! Én az uralkodó segítője vagyok, bizalmasa! Az ő társa, már-már testvére, érted ezt? Mit neked tiszteletben kell tartanod! Velem egy egész Birodalmat épít! Míg veled legfeljebb testi vágyait elégíti ki! Tudd hol a helyed!
A főbizalmas dühösen visszatért lakosztályába, az ágyas pedig ott maradt az erkélyen, s ő is dühös volt. Majd azt mondta magában: Majd meglátjuk, hogy melyik lesz erősebb Ibrahim jó uram! Késő estére tudott visszatérni lakosztályába az uralkodó, de szerelme megvárta őt, virrasztott.
Szulejmán: Hürrem! Te még nem alszol?
Hürrem asszony oda szaladt és átölelte jó urát.
Hürrem: Téged vártalak Szultánom! Nem jött álom a szememre!
Szulejmán: Na! Ne sírj! Ne tépázd lelkemet Hürrem!
Hürrem: Ezt hiába kéred! Te holnap elmész, és én gyászolok!
Szulejmán: Nincs rá okod! Míg én életben vagyok, megtiltom, hogy gyászolj! Megértetted? Tilos! ~Újra láthatsz szerelmes szívem, éhes tekintetem. Ha ez bűn, úgy gyere, ölj meg! Allahtól én mindig csak ezt kérem. S hála neki pillantásoddal, végre megint megkapom!
Nagy nehezen el tudott aludni az ágyas, s a Szultán is. Ibrahim még kint hegedült az erkélyen Hatice úrnőnek. Az úrnő csak búslakodva hallgatta, és nézte szerelmét. Ibrahim egyszer csak abba hagyta a hegedülést, arra lett figyelmes, hogy háta mögött az úrnő szolgája áll Gülfem. S oda ment hozzá.
Gülfem: Hatice úrnő küldi ezt a keszkenőt! Üzeni, hogy mindenképp hozd haza!
Ibrahim: Kegyességét óvni fogom minden szeretetemmel! Azt üzenem neki, hogy diadallal térünk majd haza! Szívem felett viselem keszkenőjét! Hogy szíve védelmezzen!
Azzal Gülfem távozott, s Ibrahim visszament az erkély széléhez, lenézett Hatice úrnőre, szívére tette keszkenőjét, és meghajolt. Majd azután mindketten nyugvóra tértek.
Másnap a Szultán még mielőtt hadjáratba indultak volna, imával kezdte napját. Azután elindult seregével Magyarország ellen. 1521. május 18-án. Szulejmán: ~Nevem Szulejmán. Szelim Szultán, és Hafsa nagyasszony gyermeke. S az Oszmán Birodalom 10. uralkodója vagyok. Minden örökségnek mely a tengereken, sivatagokon átívelő oszmán földet halhatatlanná teszi. Igen, Szulejmán, ki most esküvel fogadom, hogy őseimet követve Európa legnyugatibb pontjára tűzöm ki lobogómat a hit és az igazságosság nevében. S amerre csak járok ott béke, biztonság, és áldás követi majd lépteimet Allah szent akaratából. S ha küldetésemet teljesítettem, becsületben, tisztességben, és hittel uralkodom majd népem boldogsága fölött.