8. rész

Az Oszmán sereg elindult Magyarország ellen. A palotában viszont ettől független nem ált meg az élet, sőt sokkal izgalmasabb dolgok is történtek, míg a Szultán nem volt ott. Hürrem asszony úgy járkált, mintha már Szultána lenne, pedig csak asszony volt. A Valide sem tudott nyugton maradni így, hogy fia nincs a palotában, s alig hogy lábát kitette az uralkodó, már egyből parancsolni is kezdett a szultánnagyasszony, első sorban a hárem felügyelőinek, Sümbül Aga-nak, és Nigar-nak. Sümbül a hárembe ment, hogy átadja a Valide üzenetét Nigar-nak.
Sümbül: A szultánnagyasszony világosan megmondta még egy ilyen ballépés a háremben, és az összes cseléd repül innen! Kérlek Nigar, nagyon figyelj ezekre az ágyasokra!
Nigar: Hm. Vagyis a Valide már el is kezdett parancsolgatni most, hogy a Szultán hadjáratra indult. Na, szép. Ügyelni fogok!
Ekkor jött ki szobájából az emeleten Hürrem asszony, látták hogyan járkál, és hogyan viselkedik. Nigar megkérdezte Sümbül-t hogyan tartsa kordában.
Nigar: De, őt hogy tartsam kordában? Nézd meg! Akár egy úrnő úgy járkál!
Az asszonyság sejtette, hogy róla beszélget a két szolga, ekkor fejével intett Sümbül-nek, hogy hívatja.
Sümbül: És még magához is int engem! Hürrem-et bízd rám, majd én helyére teszem!
Ezután fel is ment az Aga az ágyashoz. Majd kíváncsian kérdezte.
Sümbül: Mit óhajtanál tőlem?
Hürrem: Sikkes Aga, megegyeztünk valamiben! Még sem akarsz tanítani?
Sümbül: Hányszor mondjam még? Nem Sikkes, hanem SÜMBÜL AGA! Előbb tanuld meg a nevem!
Hürrem: Fájna, ha épp benned csalódnék! Én csupán azt szeretném, hogy amikor a Szultán hazatér, lássa, hogy Sümbül, igazi úrnőt faragott az ő Hürrem-éből!
Ekkor odaadott az Agának egy kevéske aranyat. Persze így már könnyebben lehetett beszélni Sümbül-el.
Sümbül: Jól van! Gyere át a déli ima után! De nem ígérem! Addig pedig ne kóricálj, és ne bosszants fel senkit! Most pedig eredj!
Visszatért az asszonyság lakosztályába, és úgy tette, ahogy az Aga mondta, nem kóricált és nem bosszantott fel senkit. Ezen a reggelen a Valide magához hívatta Kászim Pasa-t. A kertben beszélt vele.
Daye: A nagybecsű Kászim Pasa érkezik!
Valide: Úgy mennyetek, négy szemközt beszélek vele!
Kászim Pasa: Felséges asszonyom! Nagy megtiszteltetés számomra eléd járulni!
Valide: Isten hozott téged! Áldással fogadtam kinevezésed! A fiam helyes döntést hozott azzal, hogy téged bízott meg belügyeivel! Velem együtt pontosan tudja, hogy rászolgáltál! Hiszem, hogy méltón viseled majd ezt a címet! S ennek fényében, rögtön kérnék is tőled valamit!
Kászim Pasa: Parancsolj úrnőm! Mit tehetek?
Valide: Van a háremben egy ágyas, aki megkülönböztető figyelmet igényel! Ruténiai származású. A neve: Hürrem. Muzulmán lett. Nagyon szép, jól nevelt ágyas! Emellett kifejezetten sokoldalú!
Kászim Pasa: Miután kegyed udvarában részesült oktatásban, úgy természetes, hogy felkészült, asszonyom! Lenne egy ajánlatom vele kapcsolatban, ami talán érdekelhet!
Kászim Pasa: És pedig asszonyom?
Valide: Ha jól tudom, van egy fiatal, erős, szép, fiúgyermeked! Esetleg, arra gondoltam, hogy ezt az ágyast kiházasítanám!
Kászim Pasa: Megtisztelsz úrnőm!
Valide: Kérlek este legyetek vendégünk, hozd fiadat is, bemutatnám őket egymásnak!
Kászim Pasa: Ahogy óhajtod asszonyom!
Ezen a napon Hürrem asszony csak tanult, és tanult, mit sem sejtve mi vár rá estére.
Daye asszony is értesült erről a meghökkentő hírről, az asszonysággal kapcsolatban. Jelentette is a Valide-nek még azon a délutánon.
Daye: Hürrem egész nap csak tanul! Lehajtott fejjel jár, mostanság szinte hangját se hallani!
Valide: Jó, helyes!
Ekkor jött Gülfem bejelenteni, hogy Kászim Pasa fia megérkezett.
Gülfem: Asszonyom! Kászim Pasa fia, Batur megérkezett az Edirnei palotából!
Valide: Látni kívánom! Daye! Menny, és tégy, ahogy mondtam! Az ifjú be is lépett a kapun, és egyenest a hátsó kertben a szultánnagyasszony elé járult.
Valide: Isten hozott téged! Kászim Pasa említette az ügyünket?
Batur: Beszélt róla úrnőm!
Valide: Estére vártam jöttedet, de ha már így alakult, még az est előtt láthatod a jövendőbelidet!
Batur: Repesve várom, asszonyom!
Hürrem asszony mindeközben a lakosztályában íratta levelét a Szultánnak. Nigar asszony írta, az ágyas pedig diktálta. Nigar felolvasta neki, mit is írt le.
Nigar: Fényességes Szultánom, boldogságom forrása! Én, Hürrem alattvalói alázattal borulok földre előtted! Szerelmemnek nagyura, egyre szívemet facsarja!
Hürrem: Üresség járja át testemet, s hiányod ostorozza lelkem! Még ezt írjuk oda! Szíved lángja, lelkemnek tüze! Igen! Ebből érteni is fogja!
Nigar: És hogy akarod eljuttatni hozzá ezt a levelet?
Hürrem: Te csak írj, én majd kitalálom!
Szegény asszonyság, íratja levelet, és közben meg a palotában készülnek eljegyzésére, rémes. A Valide ki adta parancsba, hogy estére lakomát szervez, amire vár minden fontos személyt. Daye asszony közölte Hürrem asszonnyal, hogy a Valide a hátsó kertben várja.
Daye: Hürrem asszony engedelmeddel!
Hürrem: Daye asszony!
Daye: A Valide vár téged a hátsó kertben!
Hürrem: A szultánnagyasszony?
Daye: Igen!
Hürrem: Megbékélt volna velem?
Daye: Nem! De ide tartozol! És ezt elfogadja! Nigar, készítsd fel!
Nigar: Igen asszonyom!
Nigar azonnal fel is készítette, s rögtön a hátsó kertbe kísérte Hürrem-et. Amikor odaértek a Valide-hez, rögtön illedelmesen, ahogy szokás is, meghajoltak előtte, majd a szultánnagyasszony megszólította.
Valide: Gyönyörű időnk van! Nézzétek ezeket a rózsákat! Hürrem asszony, szednél nekem belőlük néhányat?
Hürrem: Úrnőm, asszonyom! Szépséged a rózsáéval vetekszik, örömmel szedek neked!
Úgy is tette, szedett a nagyasszonynak rózsát, egy csokorral, s közben szegény leány megszúrta tüskével az ujját. Eközben kicsit távolabbról Bátur, és Sümbül Aga figyelték az asszonyt.
Valide: Kezd sötétedni, mennyünk vissza! Nigar! Kérem, hogy a vacsorára Hürrem asszony is jöjjön el!
Nigar: Parancsára úrnőm!
Amint eljött az este, Nigar odakísérte a vacsorára Hürrem asszonyt. Hatice késve érkezett kisé a vacsorára, mert éppen levelet írt választottjának, Ibrahim-nak. Gülfem odament szólni neki, hogy az édesanyja már várja őt is a mulatságon.
Gülfem: Asszonyom!
Hatice: Gülfem! Nem is hallottam, hogy jössz! Ne haragudj! Épp levelet írok!
Gülfem: Ibrahim-nak?
Hatice: Nem! Már új választottam van! Hát persze, hogy Ibrahim-nak, ki másnak? Hm. Csak azt nem tudom, hogy fogja megkapni.
Gülfem: Úrnőm! A szultánnagyasszony már vár, és számít rád a vacsorán!
Hatice: Rendben, mennyünk!
Amire odaértek Gülfem, és Hatice úrnő, már ott volt mindenki, Hürrem asszony, Daye, a Valide, és Mahidevran úrnő is.
Valide: Daye! Az ifjú Batur mit mondott? Tetszik neki Hürrem?
Daye: Egyenesen, oda van érte úrnőm!
Valide: Kísérd Hürrem-et hozzá!
Daye: Parancsodra, úrnőm!
Daye oda ment Hürrem-hez, majd megkérte mennyen vele, az asszony azt hitte hogy talán tiszteletlen volt ismét.
Daye: Hürrem asszony, jöjj velem!
Hürrem: Baj van? Tiszteletlen voltam? Büntetést kapok?
Daye: Csak állj fel, és gyere!
Az ágyas felállt, majd követni kezdte Daye asszonyt. Kint a folyosón kérdezni kezdte Daye-t hova viszi.
Hürrem: Daye asszony! Hova viszel? Mondd! Félek! Megint elzártok igaz? Még is, mit vétettem?
Daye: Mától véget ér itteni szolgaságod! Felszabadítottak téged! Az edirnei palotának úrnője leszel!
Hürrem: Szulejmán Szultán Edirne-ben vár engem?
Daye: A Valide akaratával, Kászim nagyvezér fiának kegyeibe ajánlottak!
Hürrem: Én egyedül, a Szultán kegyeit fogadom el! Az övé vagyok!
Daye: Senkié nem vagy! Csak lehetsz, ha úgy akarják! Már pedig a vezér Kászim Pasa fia, feleségének akar! Így Edirne-be költözöl! És jobb, ha mielőbb belenyugszol! Holnap, kora reggel elhagyod a palotát!
Hürrem: Nem! Erre ő nem kényszeríthet! Sem más! Nem mehetek el innen, a Szultán parancsára!
Daye: Hallgass! Távollétében a nagyasszony uralkodik, aki e képen határozott, tehát mész! Ez parancs!
Hürrem asszony sírni kezdett, Daye asszony pedig vigasztalni próbálta.
Daye: Inkább eredj, és készülődj! A sírás ezen nem változtat! Holnap új élet kezdődik!
Hürrem: Beszélni fogok a nagyasszonnyal! Vezekelni nála!
Amint beszélgettek Daye látta, hogy a Valide lakosztályából Mahidevran úrnő, és Gülsah jött ki, és megparancsolta, hogy rögvest mennyen a szobájába az ágyas, de nem tette, közelebb ment Mahidevran úrnőhöz, majd szemrehányást tett neki.
Daye: Eredj a szobádba, parancsolom!
Mahidevran: Elismerésem az Arának!
Hürrem: Én ugyan nem megyek férjhez! Ez a palota az enyém, az otthonom! A Szultán asszonya vagyok, kit helyetted választott! Mert szeret! És aki ártani akar nekem, az meghal!
Mahidevran: Daye asszony! Vidd előlem ezt a nincstelen szolgát!
Hürrem: Az leszel te! Én úrnő vagyok! Hürrem nagyasszony!
Ezután visszavonultak, s nyugvóra tértek. A napok teltek, s hónapok múltak. Egy hónap multán, ló háton oda is értek táborhelyükre a Szultán serege, amely Sofya-ban volt.
~Sofya 1521. június 17.
A Pasák, és vezérek, és a Szultán épp a további haditerveket beszélték a sátorban.
Achmed Pasa: Engedelmeddel, ismertetném a haditervet uram! Elsőként, Szabács várát vennénk be. Majd a szerémségi területek következnének. És úgy mennénk egyenesen Buda váráig.
Piri Pasa: Szabács várát jelentéktelennek érzem! Javaslom, hagyjuk! Ellenben, Nándorfehérvár. Azzal azonban meg is lepnénk Lajos királyt nagyuram! Aki nyilván Budára vár minket!
Piri Pasa: Szultánom! Mindnyájan tudjuk, hogy Nándorfehérvár erősen védett! Még soha, senki nem vette be. Ha azt tesszük meg célpontnak, egy esetleges kudarc megtépázná seregünk lelkesedését! Míg ha Szabácsnál kezdjük, önbizalmat adnánk nekik!
Szulejmán: Te mit mondasz Ibrahim?
Ibrahim: Nem szívesen szólok bele, de Achmed Pasa terve jobbnak tűnik, és valóban biztosabb!
Piri Pasa: Hogy biztosabb, azt én sem vitatom! Bár egy háborúban, a legnagyobb vétek biztosra menni!
Szulejmán: Az első célpontunk Szabács vára, Nándorfehérvár bevételéhez megvárjuk a dunai hajóhadat!
Ezután kilovagoltak a Duna folyóhoz az uralkodó, és Ibrahim, hogy megnézzék, a hajóhad hogyan igyekszik.
Szulejmán: Egyre jobb hírek érkeznek naszádjaidról! Pazar találmány!
Ibrahim: Nem a hajóhad pazar nagyuram! A siker záloga, e diadalmas sereget vezető Szultánban rejlik! Végtelenül hiszek a győzelemben! Közel a nap, amikor még Nagy Sándornál is hatalmasabb leszel!
Szulejmán: Mennyünk Ibrahim, és egyelőre szelíden, nyugtával dicsérjük a napot!
A két úr visszalovagolt táborhelyükre. Mire visszatértek besötétedett. A főbizalmas a tábortűznél üldögélt, és egyetlen szerelmére gondolt, Hatice úrnőre. Levelet kezdett írni neki, amelyben ez állt: Úrnőm! Gondolatod akár a tűz, melengeti szívemet, és lelkemet itt a Duna folyó partján.. Ibrahim írta volna tovább is a levelet, csak a Szultán közbe szólt, s megijedt, majd a tűzbe vetette írását, és felállt hirtelen.
Szulejmán: Miért nem pihensz le Ibrahim?
Ibrahim: Nagyuram!
Szulejmán: Titokzatosan viselkedsz!
Ibrahim: Nincs titkom, szavamra! Csak egy, egy verset próbáltam írni nyomdokaidba lépnék, de bennem ez a fajta tehetség sajnos nincs meg!
Szulejmán: Költő, és főbizalmas.
Ekkor a Szultán nagy kacajba tört ki.
Szulejmán: Jól hangzik! Akár Hürrem, néha úgy megnevettetsz!
Piri Pasa közbe szólt a beszélgetésbe, hogy tárgyalják a másnapi haditervet újra. Erre be is mentek az uralkodó sátrába, és vitatták.
Szulejmán: Achmed Pasa! Állj az érkező segélycsapatok élére, és holnap induljatok Szabács vára felé! Bali Bég a boszniai helytartó már ott lesz a Horvátokkal! Mostanra Mehmed Bég már Erdély határában kell, hogy legyen. Így az a vár Pasa, legyen mielőbb uralmunk alatt!
Achmed Pasa: Nagyuram! Belegondolva mégis inkább Buda felé kellene vonulni, és ha mód van rá, a fővezér, Piri Mehmed Pasa-nak seregével együtt, ki most Nándorfehérvár ostromára készül! Egységesíteni kéne ereinket, mint hogy területeket hódítunk!
Szulejmán: Jó, várj Achmed Pasa! Mikorra várható a hajóhad érkezése Mustafa Pasa?
Mustafa Pasa: Most már bármelyik percben! Engedelmeddel, én is Achmed Pasának adnék igazat! Nándorfehérvár a Száva mentén nehezen támadható helyen fekszik. Ugyan is a város, a hegyen van!
Szulejmán: Te mit gondolsz Ibrahim?
Ibrahim: Nagyuram, a legnagyobb tisztelettel, ha visszarendeljük Piri Pasa seregét, és felfüggesztjük az ostromot, nem azt sugalljuk majd az ellenségnek, hogy megijedtünk, vagy hitünket veszítettük? Emellett a janicsárok bizalmát is megrendíthetjük vele!
Szulejmán: Igazat szólsz! Ezt a haditervet jobban meg kell vitatnunk! Ibrahim! Hívd elém a helytartókat, és bégeket! Beszéljünk a területet jól ismerőkkel!
Az ügyet még késő éjjel megvitatták, s aztán nyugvóra tértek. Másnap reggel pedig az uralkodó, és Ibrahim kilovagoltak ismét a pusztára.
Szulejmán: Ibrahim lemaradtál! Ellustultál?
Ibrahim: Nagyuram! Nem azzal indultunk, hogy Nándorfehérvár a cél? Vagy mégis hagyjuk az ostromot?
Szulejmán: Emlékszel még? Mikor tavaly szarvasra vadásztunk a hegyekben, és a visszaúton elkeveredtünk? Csak mentünk körkörösen, háromszor is ugyanoda lyukadtunk ki! Aztán előkerült egy favágó az erdőből, s az mutatott nekünk utat! Így sikerült sikeresen hazajutnunk, és mi ebből a tanulság barátom? Hiába vagy ura egy erdőnek, ha nem ismered minden fáját!
Ibrahim: Értem nagyuram! Bocsáss meg elhamarkodott kijelentésemért!
Szulejmán: Nem történt semmi! Mennyünk, ne várassuk a dívánt!
Rögtön vissza is lovagoltak, s a dívánt összehívták. Tudatta az esti megbeszélésen elhangzottakat, a pasák, és vezérek pedig elfogadták, és helyeselték! Ibrahim főbizalmas urat nagyon dicsérte a Szultán, és megmondta neki, ha hazatérnek, jutalmat kap! Később, amikor az uralkodó egyedül tartózkodott sátrában, a főbizalmasa bátorkodott zavarni,
Ibrahim: Nagyuram! Megérkezett a boszniai helytartó Bali Bég, és a szemendirei helytartó Hüsszem Mehmed Bég!
Szulejmán: Jól van! Nagyszerű, jöjjenek csak!
Bali: Mint tudjuk, Nándorfehérvár a Duna, és a Száva torkolatánál fekszik! Ha rögtön elfogadjuk, a hitetlenek szívébe fúrunk! Nándorfehérvár Magyarország kulcsa uram! Lajos, még nyugodtan trónol Buda várában! De ha bevesszük Fehérvárat, a gyaurok vele együtt szétszélednek.
Szulejmán: Piri Pasa már javában készül az ostromra! Te miként vélekedsz Mehmed?
Mehmed: Egyetértek Bali urammal! És biztosítalak nagyuram, mi életünket áldozzuk ügyedért! De egy hídra nagy szükségünk volna! Szinte elkerülhetetlen ahhoz, hogy a vár falaihoz eljussunk! Ahonnan viszont már nem tágítanánk, új ostromágyúinkkal akár a Dunát is elrekeszthetjük! Nagyuram, idejövet tudtam meg, hogy a zimonyi várban mulatság van, a várúr esküvője! Ilyenkor a magyar, eszik, iszik, lerészegedik! Éjjelre könnyű prédánk lehetne!
Szulejmán: Vagy úgy! Akkor ne tétlenkedj Mehmed, indulj el! Buda pedig várjon. Előbb Nándorfehérvárra megyünk! Adj parancsot a hídépítésre is!
Mehmed: Nagyuram! Várhatunk a jöttedre a zimonyi várban? Ha esküvőjük a mi diadalünnepünk lesz, akkor igen!
Ibrahim közbe szólt a beszélgetésbe egy örömteli hírrel.
Ibrahim: Nagyuram! Achmed Pasa bevette Szabács várát, lobogóinkat már ki is tűzték a vár bástyáira!
Szulejmán: Áldásomat küldöm hős vitézemnek, és mind a janicsároknak!
Ahogy az Oszmánok diadalmaskodtak, úgy ám a palotában is zajlott elég jól az élet. Hürrem bár nem tűrte el sorsát, hogy el kell hagynia a palotát, így egyik éjszakán hisztérikába kezdett, Daye asszony nyugtatta le. Másnap reggel jelentette a szultánnagyasszonynak.
Daye: Asszonyom, kellemes reggelt kívánok neked! Látom nem ettél, miért?
Valide: Nem, nem kívánom! Most semmit sem kívánok, szólj is, hogy elvihetik! Egész éjjel nem aludtam, alig vártam a reggelt! Félve kérdem, netán Hürrem tegnap esti viselkedése zaklatott fel?
Valide: Nem! Azt nem is hallottam, mit csinált? Kérdeztelek Daye!
Daye: Kikérte magának, hogy ő ezt a palotát elhagyja!
Valide: Mit képzel az a cseléd? Küldj érte azonnal!
Daye asszony nem késlekedett, azonnal érte ment. Épp az emeleten beszélgetett Sümbül Aga-val, vagy is inkább könyörgött neki.
Hürrem: Sikkes Aga, esküszöm, leszek inkább a te rabszolgád, csak valahogy ments meg, segíts nekem!
Sümbül: Hiába könyörgsz itt nekem, nem tehetek érted semmit! A Valide szava szent, aki ellene áll, fejét veszik, fogd már fel!
Hürrem: Arannyal halmoztalak! És ezt kapom? Szépen kérlek, bújtass el!
Sümbül: Áh! Nem értesz a szóból? Vége, ennyi volt! El kell menned!
Nigar szólt Sümbül Aga-nak.
Nigar: Sümbül Aga!
Sümbül: Várj Nigar, beszélek!
Nigar: A Valide Hürrem-et hívatja! Jöjjetek!
Sümbül: Hm. Higgadtan, tisztelettel, és főként csöndben hallgasd őt végig! Bármit mond, helyeselj! Különben búcsúzhatsz a szép fejecskédtől! Na, eredj! Indulj!
Hürrem asszonyt odakísérték a nagyasszony lakosztályába. Ahogy beléptek a Valide-n látszott, hogy nagyon ideges, és fel alá járkált. Hürrem-et elé állították, s a nagyasszony szidni kezdte őt.
Valide: Kinek képzeled te magad, hogy szembe szállsz akaratommal? Milyen jogon merészeled? Netán erre tanítottak? Amit én mondok, az parancs értetted?
Hürrem: Asszonyom! Bocsánatodat kérem!
Valide: Hallgass! Nem adtam neked szót! Ez már a sokadik vétked! Rendre bizonyítod, hogy nem vagy méltó kiváltságodra! De lásd jó szívem, inkább férjhez adlak, mint sem rögtön lefejezzelek!
Hürrem: Nem megyek férjhez! S jól tudod, hitem szerint muzulmán lettem asszonyom! Megillet kegyelmed!
Valide: Szégyen, hogy szent vallásunkat, hazug lelkeddel keverted! Daye! Vidd őt, és tüntesd el! De úgy, hogy többé ne lássam! Estére híréről se halljak!
Hürrem: Kérlek asszonyom! Nem mehetek! Nem küldhetsz el! Terhes vagyok!
A Valide meglepődötten hátra fordult, Daye asszony hirtelen lemerevedett, és Nigar is csak nézte kettejük reakcióját. Ahogy feldolgozták magukban a hírt, a szultánnagyasszony folytatta mondandóját.
Valide: Ugye tudod, mit teszek veled, ha kiderül, hogy hazudtad állapotodat!
Hürrem: Tudom asszonyom! De nem hazudok! Hitemre! A Szultán gyermekét hordom szívem alatt!
Valide: Szégyen! A szobáját mostantól nem hagyhatja el! Tud más is a terhességedről?
Hürrem: Nem szóltam róla senkinek!
Valide: Mért nem? Számodra nem örömteli gyermeket várni?
Hürrem: Azt mondták ne terjesszem, amíg ilyen apró bajt okozhat! Már hogy rám! Meg is ölhetnek miatta! Még eldöntöm, mi legyen sorsotok! Kísérd vissza!
Nigar-nak átadta az ágyast Daye, hogy kísérje vissza. Amikor kiléptek az ajtón Daye odasietett a Valide-hez.
Valide: Szerinted igaz ez?
Daye: Én ebből bármilyen furfangot kinézek!
Valide: És ha nem furfang? Mit mondok majd Kászim Pasának? Már a gyerek is megvan, csak vinnetek kell! Nem derülhet ki, abból botrány lenne!
Hürrem asszonyt visszakísérte Nigar asszony, s valóban senki nem mehetett szobájába sem, sőt, az ágyas sem tehette ki lábát szobájából. Mégis ennek ellenére Maria odamerészkedett.
Maria: Hürrem!
Hürrem: Nem mehetek ki a szobából!
Maria: Mi volt a nagyasszonynál?
Hürrem: Megszidott, sejtheted! Eldöntötte, hogy férjhez ad! Csak hogy nem tud! Mert terhes vagyok!
Maria: Jaj. Tessék?
Hürrem: Kitaláltam, hazudtam neki!
Maria: Megőrültél, és ha kiderül? Mit csinálsz?
Hürrem: Elszököm, és te segítesz!
Maria: Azt nem, felejtsd el!
Hürrem: Inkább öljenek meg? Azt nem akarhatod!
Maria: Jönnek, csukd be az ajtót!
Csak Nigar ment Hürrem asszonyhoz ekkor. Be is ment ajtaján. Sümbül Aga mindekkor a konyhában falatozott Seker Aga-val. És beszélgettek.
Seker Aga: És Hürrem asszony el is megy innen? Vagy nálunk lesz az esküvő?
Sümbül: Dehogy lesz, az kéne csak! Fogja szépen a cókmókját és Edirne-be megy! Majd ott egybe kelnek! Ne aggódj! Emiatt nem kell fáradnod Seker Aga!
Daye asszony pont megzavarta a beszélgetést, mert fontos beszélni valója volt Sümbül Aga-val.
Daye: Szerencsére már megtanultam, hogyha eltűnsz Sümbül Aga, a konyhában előbb vagy utóbb megtalállak, falatozva, és a szakácsokkal társalogva! Hamar kiismertelek!
Seker Aga: Éppen az elszámolásokat nézzük át!
Daye: Téged kérdezett valaki? Inkább eredj a dolgodra! Nyilván akad még!
Seker Aga eltávozott, és Daye mondta a hírt Sümbül-nek.
Sümbül: Mi történt Daye asszony? Hiába te sosem keresgélsz!
Daye: Hürrem asszony várandós!
Sümbül: Ah. Jó Allah irgalmazz! És ez biztos? Nem rég még halni akart, most meg hirtelen hopp áldott állapotba jut? Ugyan!
Daye: A Valide sem hisz neki! Szerinte hazudik! És épp ennek kéne utána járnod, hisz ti elég közeli viszont ápoltok, mint tudjuk!
Azzal Daye asszony ott is hagyta. Sümbül meg volt igen csak lepve.