Képek

Képek
borító

2013. augusztus 12., hétfő

6. rész


 
Ahogy elment a két nő egymás mellett az úrnő megragadta az asszonyság karját. És rágalmazta, hogy miatta veszítette el a gyermekét.
Mahidevran: Miattad van!
Hürrem: Mi van miattam?
Ahogy visszakérdezett Hürrem asszony, akkor Mahidevran úrnő megpofozta, így a földre rogyott.
Mahidevran: Kellj fel, állj fel te olcsó szuka! Kellj fel! Nem értesz a szóból? Miattad veszítettem el őt, alávaló aljas némber! Miattad veszítettem el a gyerekemet, de ezt már nem úszod meg te mocskos hitetlen gyilkos!
Hürrem asszony eszméletét vesztve feküdt a folyosón, a nagy kiabálásra figyelmes lett Gülsah és oda sietett. Ekkor meglátta, hogy az asszonyság a földön fekszik, Mahidevran úrnő pedig felette áll, és kiabál.
Mahidevran: Ne tettesd, hogy elájultál! Térj észhez, hallod te satnya szolga? Hozzád beszélek, nyisd, ki a szemedet parancsolom! Hiába műveled ezt, tudom, hogy semmi bajod!
Gülsah: Asszonyom, mi történt? Mit tettél vele? Mennyünk inkább, és ha meghalt?
Mahidevran: Bár úgy lenne!

Hürrem asszony iszonyatosan össze volt verve, talán az volt a szerencséje, hogy Nigar is felfigyelt a nagy kiabálásra, és ő is látta amint az asszonyság ott fekszik a földön, és az úrnő meg ott kiabált. Gyorsan visszaszaladt a hárembe szólni Daye-nak és Sümbül-nek. Sümbül Aga és Daye asszony éppen beszélgettek, amikor közbe szólt Nigar.
Daye: Gyermeke elvesztése megviselte. Látható rajta, hogy teljesen kiborult. Az uralkodó tudja már?
Sümbül: Épp ma reggel mondtam el a főbizalmas Ibrahim Agának! Így alighanem a Szultán is hallott a szörnyűségről.
Daye: A Szultán nagyasszonynak majd én szólok! De jobb lett volna, ha még éjszaka felkeltesz emiatt!
Sümbül: Hürrem viszont örömtáncot jár majd a hír hallatán.
Daye: Azt lássam én meg! És előttem többé ne említsd annak a nőnek a nevét jó?
Nigar: Gyorsan, siessetek! Iszonyú dolog történt, hamar!
Ahogy odafele siettek hárman, Daye, Nigar, és Sümbül, még Mahidevran úrnő is ott volt, s olyan szinten ideges volt az úrnő hogy még jobban ütni akarta, Gülsah alig tudta visszafogni.
Mahidevran: Még nem végeztem veled, kellj fel!
Gülsah: Asszonyom, könyörgöm! Látszik, hogy nagy baja van!
Mahidevran: Fenéket, csak megjátssza az egészet!
Gülsah: Asszonyom kérlek, hagyd inkább, gyere mennyünk!
Ekkor értek oda hárman, és látták, hogy Hürrem asszony súlyos állapotban van. Mindhárman igen meg voltak lepődve, majd Daye lehajolt hozzá.
Daye: Allah legyen irgalmas.
Sümbül: Nem halt meg ugye?
Daye: Nem, szerencsére nem!
Nigar: Hívom az orvos asszonyt, aztán szólok Ibrahim-nak is.
Daye: Ne merj! Nem tudhatja meg senki! Hamar vigyük a szobájába, nem láthatják őt ilyen
állapotban.
Nigar asszony előre ment, hogy a hárem leányait tanításra küldje, ez idő alatt fel tudták vinni Hürrem asszonyt a szobájába. Később Daye is felment a szobába.
Nigar: Ezt nem titkolhatjuk el Daye asszony! Mi lesz, ha meghal?
Daye: Egyenlőre él. Ne fesd hát az ördögöt a falra!
Sümbül: Attól még igaza van, legalább a főbizalmas úrnak szólnunk kellene!
Daye: Senki nem tudhatja meg! Megmondtam nektek előre! Állíts majd őröket a szobája elé.
Sümbül: És Ayse? Ő is itt lakik!
Daye: Nem elég nagy ez a palota mondd? Keress neki másik szobát.
Ezután, Daye sietett is rögtön a nagyasszonyhoz közölni a hírt, hogy Mahidevran úrnő elvetélt.
Daye: Asszonyom!
Valide: Mi az Daye? Mért vagy ilyen izgatott?
Daye: Mahidevran úrnő elvetélt.
Hatice: Jaj ne!
Valide: Megyek hozzá! Merre találom most őt?
Daye: Előbb még másról is tudnod kell!
Valide: Mi másról? Nem elég szörnyű hír ez egy napra?
Daye: Hürrem asszony súlyosan megsérült. Ájulásig verte őt valaki.
Valide: Hogyan? Ki merészelne ilyet?
Az uralkodó is persze tudta már, hogy az úrnő elvetélt. Ibrahim-mal beszélgettek a Szultán lakosztályában.
Ibrahim: Nagyuram! Adjon az úr önnek, Mahidevran-nak és Mustafa-nak hosszú életet! És ennél nagyobb bánatot soha!
Szulejmán: Köszönöm Ibrahim! Látnom kell Mahidevran-t.
Ibrahim: Úgy halasszuk el a díván tanácskozását?
Szulejmán: Ne! A mai gyűlés történelmi jelentőségű. Az Oszmán Birodalom sorsa függ tőle. Mielőbb derüljön fény rá, hogy ki a barátunk, s ki az ellenségünk!

Az uralkodó ahogy mondotta, rögtön sietett is Mahidevran úrnőhöz. Amikor belépett a lakosztályába, az úrnő hírtelen felült, és csak zokogott. Azt hitte, azért ment hozzá az uralkodó, mert megtudta mi történt a kedvenc ágyasával, hogy alaposan megverte Hürrem asszonyt.
Mahidevran: Nagyuram én..
A Szultán csitította.
Szulejmán: Pszt! Nyugalom! Ne sírj! Töröld le könnyedet! Követi ezt még gyermekáldás! Allah akaratával kellett így lennie! Ne bánkódj, törődjünk bele! Mustafa előtt is leplezd könnyeid! Nem tudja még, igaz? Majd én beszélek vele! Te most egyedül a lelkeddel törődj! Muszáj mennem, vár a tanács!
Majd az uralkodó elindult, s alig hogy elhagyta Mahidevran úrnő lakosztályát, a Hatice, s a Valide követte a látogatását. Hatice ahogy belépett a szobába, közelebb lépett az ágyhoz, és leült. Majd vigasztalni kezdte az úrnőt.
Hatice: Ne szomorkodj! Egy gyönyörű trónörököst már a világra hoztál! Ő rá gondolj! Fiatal vagy még, és istennek hála egészséges!
Mahidevran: Hiába vigasztalsz, szívemből vágytam erre a gyermekre! S ő jött is, hosszú idő után végre várandós lettem. Igazságos ez?
Amint beszélgetett Hatice, és Mahidevran úrnő, belépett a Valide. Látszott rajta, hogy feldúlt, megkérte a leányát, hogy foglalkozzék Mustafa-val, és a szolgákat utasította kísérésre. Amikor meglátta a szultánnagyasszonyt az úrnő, rögtön felült, és köszöntötte.
Mahidevran: Felséges asszonyom!
Valide: Maradj csak lányom, pihenned kell!
Mahidevran: Jól vagyok úrnőm!
Valide: Hatice! Menny Mustafa-hoz, foglalkozz vele! Kísérjétek!
Ahogy kitették a lábukat, s az ajtó becsukódott a Valide szidalmazta Mahidevran-t,
Valide: Szégyen s gyalázat, amit tettél! Légy hálás, amiért senki nem látta e szörnyűséget! Egyáltalán, hogy állhatsz le civakodni egy ágyassal? Te, ki a Szultán asszonya vagy! És trónörökösének anyja, s épp e szent falak között. Ostobaságod immár nem ismer határokat?
Mahidevran: Asszonyom, rosszul ítélsz meg! Azért indultam az uralkodó lakosztálya felé, hogy milyen szörnyűség érte, amikor is a folyosón ágyasába botlottam?
Valide: És ha belebotlasz? Átnézel rajta, majd tovább mész!
Mahidevran: Szavamra ezt tettem volna! De rögvest fenyegetőzni kezdett. Hogy tűrhettem volna ezt?
Valide: Mivel fenyegetett?
Mahidevran: Azzal, hogy kiűz ebből a palotából, s velem nagyasszonyomat is, így mondta. Mindketten repülni fogtok! A palota pedig sajátom lesz, parancsolódat, úrnődet látod bennem!
A Valide-t még jobban elkapta a düh, s rákiáltott Mahidevran-ra.
Valide: Elég! És e szavak sose jussanak a fiam fülébe!
A palotában nem csak a magán élet folytatódott, hanem a díván ismét összeült. Ahogy mondta a nagy Szulejmán történelmi jelentőségű volt és rendkívüli hiszen Kászim Pasa is részt vett rajta. Szulejmán nagy örömét lelte abba, hogy láthatta őt.
Szulejmán: Napok óta érkezésed várva fürkésszük az utakat Kászim Pasa! Öröm látni téged!
Kászim Pasa: Köszönöm nagyuram, nekem is! Hosszú út áll mögöttem, de fáradtságom oda most, hogy látom fényességed! Mert hát ugye az én koromban.
Szulejmán: Ne szerénykedj! Testben, és lélekben erősebb vagy mindünknél! Mint tudod, a díván, miatt kérettelek ide! Ötleteket, meglátásokat várok tőled!
Kászim Pasa: Állok rendelkezésedre, és megtisztelsz, ha kikéred észrevételeimet!
Eme párbeszéd után rögtön be is mentek a tanácskozó terembe. A fényességes Szulejmán Szultán megnyitotta a díván gyűlést.
Szulejmán: Az irgalmas, és könyörületes Allah nevében ezennel megnyitom a díván gyűlést.
Az uralkodó ezután leült, s aztán kezével helyet tessékelt a pasáknak. És mondani kezdte, miért gyűltek össze.
Szulejmán: Népünk, és birodalmunk ma dicső napra ébredt! A hitetlen Magyar király, Lajos tartozása megfizetése helyett, követünk fejét küldte vissza nekem, amit én hadüzenetnek tekintek! Szent háborúnk kezdetének! Vezéreim, pasák, Sejhüliszlám ő szentségei mit mondtok?
Pasa: Nagyuram! Helyesnek ítéljük, és elfogadjuk döntésedet, amivel a követünket ért
gyalázatot megtorolni kívánod! Vesszenek mind a hitetlenek, Lajos király ezen, tettével Nem csupán az Oszmán Birodalom, de az Iszlám világ kalifátusa ellen is súlyosan vétett.
Szulejmán: Kászim Pasa te hogy vélekedsz?
Kászim Pasa: Szultánom! Én azt mondom, hogy nem mindig jó döntés, amit a harag vezérel!
S ezért rendre megfontolandó! De téged ismerve nagyuram, tudom, hogy bölcsességed mindig a haragod fölött áll! Így bizalommal fogadom döntésedet! S hiszem, hogy fényességed, dicsőségre viszi az Oszmán Birodalmat!
Ezen szavak után aligha lehet megszólalni bölcsebb dolgot. Tehát a díván tanácsa határozott.
Piri Pasa: Nagyuram! A díván tehát támogatja, és elfogadja felséged azon döntését, hogy támadást indítunk Magyarország ellen!
Szulejmán: Csak diadalmaskodjon is a jó ügy! Allah akaratával! Ám ellenségünket akkor sem szabad alábecsülnünk, ha csupán hangyányi! A magyarok oroszlánként képesek harcolni, így készüljünk hát ellenük! Egyedül úgy lehet miénk a győzelem!
Ezután a hadjáratot rögvest ki is hirdették. Az udvaron a Janicsárok készültek, őket pedig Kászim Pasa, és Ibrahim főbizalmas felügyelte. Az udvarra néző nagy toronyból a Valide, Hatice, Gülfem, és Mustafa nézték az előkészületeket. Mustafa, a kis oroszlánszívű gyermek, már ő is ment volna rögvest harcolni édesapjával, de még nem lehetett.
Mustafa: De jó, hogy van ez a torony. Innen mindent lehet látni. Holnap is feljövünk ugye?
Hatice: Tudod ez a hely, attól különleges, hogy ide csak a fontos napokon szabad itt lenni!
Mustafa: És a mai mért fontos?
Valide: Látod azokat a kopjákat?
Mustafa: Apa kopjái? Mert nagyon szépek!
Valide: Mikor azokat a kopjákat kitűzik, az hadjáratot jelent! Hogy a Szultán háborúba megy seregével.
Mustafa: Én is menni akarok vele és Ibrahim-al.
Hatice úrnő csak hallgatta édesanyját, és a kis Mustafa-t, mindeközben csak búslakodott. Féltette Ibrahim-ot. Félt, hogy netán baja eshet szerelmének, s nem láthatja már őt viszont. Hiszen egy ilyen háborúnak van egy ilyen oldala is. Az ablakon keresztül csak nézte Hatice a szerelmét. S egy pillanatig Ibrahim is visszatekintett kedvesére. Lajos király Magyarországon szépen nyugodtan éldegélt, mit sem tudva arról, hogy az ország ellen hadjárat indul. Ámbár nem csak Szulejmán Szultánnak nem tetszett, hogy a király a követ fejét küldte vissza, de még a Vatikánnak sem.
Lajos: Eltiporjuk András! Eltapossuk a Birodalmával együtt! Mit képzel magáról ez a tejfeles szájú, hogy egész Európával szembe száll? Azt is bánni fogja, hogy egyáltalán megszületett! Mondd az egyéb híreket!
András: Engedelmeddel, a Vatikán is nem tetszését fejezte ki! Nem helyeslik, hogy az Oszmán követet nem fogadtad kellő tisztelettel! Konstantinápolyba is mozgolódnak, és félő hogy ennek komolyabb következményei lehetnek.
Lajos: A Vatikán ne szóljon, bele miként uralkodom királyságomban! Törődjenek a mennyel, és a pokollal. Vagy ha nem, tagadjanak meg engem, mit számít az?
Másnap az Oszmán palotában zajlott jócskán az élet. Mahidevran úrnőnek semmi baja sem volt már, s mintha ha nem is lett volna kisbaba, akit elvesztett. Csak az érdekelte, hogy mi baja lehet Hürrem asszonynak. Reggel Gülsah-t küldte, hogy nézze, meg milyen állapotban lehet. Amikor belépett a lakosztály ajtaján, Daye asszony meglepődött, majd kérdőre vonta.
Daye: Téged meg ki hívott? Nincs itt keresni valód!
Gülsah: Csak érdekelne, hogy van, mert aggódom érte!
Daye: Még is hogy lenne? Alig egy nap multán. Semmivel se jobban! Imádkozzatok, hogy meg ne halljon! Most pedig eredj a dolgodra, és nem láttál semmit!
Gülsah látta Hürrem asszonyt, látta milyen rossz állapotban van. Délután az uralkodó Ibrahim-al beszélgetett.
Ibrahim: Az előbb üzentek az öntödéből, elkészültek.
Szulejmán: Pompás!
Ibrahim: Látnád az eredményt?
Szulejmán: Mindenképpen! Megint állruhában, ha jól sejtem!
Ibrahim: Javasolnám uram, úgy biztonságosabb!
Ekkor Mustafa-t odakísérte Hatice úrnő.
Mustafa: Apa
Szulejmán: Az én bajnokom.
Mustafa: Én is megyek háborúba jó?
Szulejmán: Hogy is ne! Ha te is jössz, ki fog vigyázni a palotára, hm? Anyát sem hagyhatod itt!
Mustafa: Nem tudod, most azért szomorú, mert te háborúba mész!
Szulejmán: Na, gyere. Beszéljünk, mint férfi a férfival!
Az uralkodó félresétált Mustafa-val, hogy elmondja neki, nem lesz kistestvére.
Mustafa: Akkor nem lesz testvérem?
Szulejmán: Fájt neki, hogy te nem szeretnéd, és inkább úgy döntött, hogy nem jön. De ha nem, hát nem. Igaz? A lényeg, hogy mi itt vagyunk egymásnak!
Hatice úrnő, és Ibrahim Aga pedig beszélgetésbe kezdtek.
Hatice: Hallom háború készül, mikor indultok?
Ibrahim: Amint befejeződnek az előkészületek! Nem sokára!
Hatice: Allah óvjon téged! Imádkozni fogok érted!
Ibrahim: Én pedig imáidért cserébe majd rád gondolok! Fényed velem lesz a legsötétebb éjben is, szemed ragyogása fog nekem utat mutatni!
Este, mint mindig, mindenki visszavonult lakosztályába. Hatice úrnő szőrnyest el volt keseredve, hogy szerelme háborúba indul. Gülfem-nek mondta el az este, hogy mi bántja lelkét.
Gülfem: Asszonyom! Ezzel akkor mindent elárult! A legfontosabb vagy neki, benned van minden bizodalma nem?
Hatice: Bár ne kellene elmennie! Inkább Maradjon és lássam akkor pusztán árnyékát oda fent, míg csak élek! ~Háború. Allahra. és ha emiatt elveszítem?
Gülfem: Én hiszem, hogy Ibrahim van olyan jó ember, hogy álma teljesülhessen, a tiéddel együtt. Mert látom ám tekinteteden. Egy szép esküvő mikor hazatér.
Hatice: Elhallgass te! Itt még a falnak is füle van, tudod jól!
Gülfem: Nincs mitől félned! Különösen azok után, amit ma reggel a szultánnagyasszony mondott! Az asszonyi örömökről. Világosan kiderült belőle, hogy nem szólna bele, sőt még örülne is! Ha az egy szem lánya olyan fiatalon maradt özvegyen, újra boldog, és férjhez megy.
Hatice ezen igen csak elgondolkodott. A Szultán is este nyugodtan, és egyedül tartózkodott szobájába. Éppen egy újabb ékszert készített Hürrem asszonynak. S ahogy ott ült a fényességes nagyúr, eszébe jutott az-az este, amikor ágyasa azzal a kéréssel állt elé, hogy muzulmán legyen. Ekkor lépett be Ibrahim is az uralkodó lakosztályába.
Ibrahim: Nagyuram!
Szulejmán: Pargali! Gyere beljebb!
Ibrahim: Van mára még óhajod?
Szulejmán: Van Ibrahim! Azonnal légy szerelmes, és boldog! Lépj be a mennyországba! Ahogy én is tettem, Hürrem-el!
Ibrahim csak elmosolyodott, s ekkor Hatice úrnőre gondolt.
Szulejmán: Tudod mit mondott nekem a múlt éjjel?
Ibrahim: Nem uram!
Szulejmán: Hogy ezután abban akar hinni, amiben én. Azt a napot szeretné látni, amit én. Azonosulna vallásommal! S mindezt szívből mondta, őszinte szóval! Szerelemmel. Hogy igazán eggyé váljon velem! ~Jaj, szerelem, micsoda nagyerő vagy.
Hürrem asszony ezen az éjjel ismét rosszat álmodott, pontosan azt, amikor elhurcolták, s amit első nap álmodott a palotában. Másnap reggel, korán elment a tengerkapitányhoz a Szultán, vezéreivel, pasáival, és Ibrahim-al. Majd kérdőre vonta a tengerkapitányt a munkájukról.
Szulejmán: Hajóhadunk hogy áll tengerkapitány? Indulásra készen már?
Tengerkapitány: Igen nagyuram! És az új hajók is a napokban vízre kerülnek!
A Szultán látta, hogy Matrakci is ott tartózkodik, igen csak meglepett volt.
Szulejmán: Te mikor érkeztél Matrakci?
Matrakci: Még az éjjel, dolgom végeztével!
Szulejmán: S mire jutottál? Mesélj!
Matrakci: A lovak szállításán töprengtem, hogy mi lenne a legjobb megoldás Szultánom! Látható, ha megengeded uram!
Ekkor elővett egy papírtekercset, amire fel volt rajzolva a terve, s azt megmutatta az uralkodónak. S kommentálta.
Matrakci: Ezeken a hajókon bőven jut hely embereknek, ám a lovak nélkülözhetetlenek a szárazföldi harcban, és nem férnek el. Vannak ötleteim, de még ki kell dolgoznom őket, hogy eléd tárhassam.
Ibrahim: A keskeny naszádok is készülőben vannak nagyuram! Jól haladnak a munkával.
Szulejmán: Hallottad Achmed Pasa? Még is volt elképzelés Ibrahim naszádjaiban! Már várom, hogy lássam a végeredményt!
Achmed Pasa: Engedelmeddel, én nem nevezném naszádoknak azokat a keskeny ladikokat! Bizalmasod találhatna nekik illőbb nevet is!
Szulejmán: Megint apróságokon zsörtölődsz Pasa! Legyenek hasznomra, ez számít! Mennyünk Ibrahim lássuk találmányodat! Matrakci, jöjj te is!
Ezen a reggelen Hürrem asszony magához tért. Nem volt már annyira rossz állapotban, fájdalmai még voltak, s az arcán csúnya sebek. Amikor felkelt ágyából észrevette, hogy feje be van kötve, és odament a tükörhöz, hogy lássa magát. Ahogy a tükör előtt ált, el volt nagyon szomorodva, s zokogásba tört ki. Amint ott ált, belépett Daye asszony, és Sümbül Aga, és visszatessékelték az ágyba, majd mondták semmi baja nem lesz.
Sümbül: Hürrem asszony! Feküdj vissza, semmi bajod nem lesz, csak pihenned kell!
Hürrem: Irgalmas és könyörületes Allah segíts meg engem! Allah segíts meg engem!
Sümbül Aga és Daye asszony meglepően néztek egymásra.
Sümbül: Muzulmán lett.
Estére az uralkodó ismételten Hürrem asszonyt várta lakosztályába, hogy az estét vele töltse. Ibrahim közölte Sümbül Aga-val amikor találkoztak a folyóson. hogy őt küldjék.
Ibrahim: Az uralkodó Hürrem asszonyt várja! Hozzátok elé!
Sümbülnek elakadt a szava, majd szólni akart.
Sümbül: Uram!
Ibrahim: Nem értettél Sümbül Aga?
Sümbül: De igen uram, minden szavad!
Ibrahim: Akkor meg mire vársz? Eredj, érte! Hozd ide elé! 
Sümbül: Megyek!
Sümbül Aga nem tudta mit tehetnének, mivel az asszonyság ugyebár sebesült volt, amit az uralkodó még nem tudott, sőt Ibrahim sem. Sietett vissza a hárembe az Aga. A háremben ott volt Hürrem-el Daye asszony, éppen vacsoráztatta.
Daye: Ne csináld ezt, enned kell, ettől erősödsz! Asszony, ne bosszants fel engem! Egyél végre! Egyél! Allahra mondom!
Sümbül ekkor rontott be a lakosztályba. És kétségbe esetten kiabált.
Sümbül: Végünk! Ettől féltünk! Az uralkodó Hürrem-et várja, most mi tévők legyünk?
Daye: Így nem mehet!
Hürrem: Én tudom, mivel tereljétek gyanúját!
Az uralkodó csak várta az ágyast. S egyszer csak kopogtatnak. Azt hitte Hürrem az. Nagy meglepettségére Ibrahim főbizalmasa lépett lakosztályába.
Ibrahim: Nagyuram!
Szulejmán: Valami fontos hírt hozol?
Ibrahim: Sümbül Aga üzenetét tolmácsolnám! Hürrem asszony ma nem járul eléd! Vagy is, most nem alkalmas arra, hogy veled legyen, uram!
Szulejmán: Nem alkalmas? Parancsolom, hogy azonnal jöjjön!
Ibrahim meghajolt, és kiment a folyósóra, hogy átadja a parancsot Sümbül Aga-nak. Sümbül Aga visszasietett a hárembe, vagy is úgy tett. Azután pedig Ibrahim-hoz.
Ibrahim: Mi történt? A parancs ellenére se jön?
Sümbül: Jó uram, engedelmeddel. Isten legyen a tanúm rá, szinte már könyörögtem neki. De
a fejébe vette, hogy nem megy sehová! Sümbül Aga! A Szultán parancsát kaptad, fogd azt a nőt, és hozd ide! Más különben személyesen..
A Szultán ekkor kirontott lakosztályából, és kissé mérgesen irányt vett a hárem felé.
Ibrahim: Titkolsz valamit! Látom rajtad! Mit titkolsz?
Ez után Sümbül Aga is sietett a hárembe. Daye még a háremben volt, este, megijedt mikor látta a Szultánt belépni az ajtón.
Daye: Utat! A fényességes Szulejmán Szultán érkezik!
Az uralkodó körbe nézett a hárembe, nézte, hogy Hürrem-et ott találja-e. De nem látta, így elindult az emeleti részre. Ahogy felért, rögvest benyitott Hürrem asszony szobájába. Amikor benyitott, az asszonyság meghajolva állt az ágya mellett, s így nem láthatta az arcát az uralkodó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése