12. rész

Ibrahim csak Hürrem asszony szemeibe nézett, s az után az uralkodó után sietett. Hürrem asszony pedig egyenest a hárembe. Látták, hogy a dolgait kiviszik a szobájából, és felháborodva kérdőre vonta Nigart.
Hürrem: Elárulnád, miért visznek ki minden holmit a szobámból?
Nigar: Mert a Valide így parancsolta!
Hürrem: Az uralkodó tud róla? Kötve hiszem! Ő nem engedné!
Nigar: Nyugodj meg! Nem kell sehová se menned, itt maradsz a palotában! A Szultánnagyasszony másik lakosztályba költöztet, hogy még kellemesebben legyél! Még lányokat is bocsát a szolgálatodra!
Hürrem: Igen? Saját lakosztályom lesz? Mint Mahidevrannak? Ayset akarom egyiknek!
Nigar: És még?
Hürrem: Te is kellesz! Hogy megvédj! Vigyázz rám!
Nigar: Hogy én?
Hürrem: Igen! Lent várlak!
Eközben az uralkodónak is fontos teendői voltak. Ibrahimmal ment a díványgyűlésre. Útközben bejelentette a főbizalmas a Szultánnak, hogy más követek is érkeztek.
Ibrahim: Nagyuram, újabb követek érkeztek, és várják, hogy tiszteletüket tehessék előtted!
Szulejmán: Várjanak csak Ibrahim! Én is vártam eleget Nándorfehérvárra, had élvezzem ki diadalomat!
Amint odaértek, s a Szultán belépett az fogadóterem ajtaján, a díványgyűlése megkezdődött. A velencei dózse fejezte ki hódolatát az uralkodónak. Hürrem asszony ezen órákban, percekben szempillantást vetett új lakosztályára, ahová természetesen Nigar kísérte el. Ahogy körül nézett új lakosztályába az asszonyság, szemei felcsillantak, felragyogtak, akár csak egy gyönyörű gyémánt, úgy tündökölt a boldogságtól. Nigart marasztalni akarta.
Hürrem: Nigar! Maradásra kérlek!
Nigar: Nem lehet! Másutt is van dolgom Hürrem asszony!
Hürrem: Bízd Maria-ra! Így kívánom! Ha úgy tetszik, parancsolom!
E beszélgetést a Valide szakította félbe. az asszonyság, és Nigar meghajoltak, majd Hürrem megszólalt.
Hürrem: Állok szolgálatodra asszonyom!
Valide: Remélem, már jobban vagy! Ránk ijesztettél a napokban, ezért is tudnálak inkább közelemben!
Hürrem: Jól vagyok! És köszönöm úrnőm!
Valide: Szívesen! És ha bármire szükséged van, szólj! Mostantól én viselem gondodat, és vigyázom terhességed! Ne feledd, hogy szíved alatt oszmán vér csörgedez, uralkodói előjoggal, így minden kiváltság megilleti! A gyermek élete, a tiédnél is értékesebb! Óvakodj hát mindentől, mi árthat neki!
Hürrem: Miként az is kiváltság, ahogy megmérgezik?
Valide: Ne terjessz ilyet! Senki nem mérgezett meg! Romlott volt a tejszín az ételen, semmi több! Ez okozta bajodat! Ráadásul sokat is ettél belőle, így még jobban ártott! Verd ki a fejedből ennek gondolatát!
A Valide ezután visszavonult, s az ágyas barátnője Maria látogatta őt. Amint meglátta Hürrem nagyasszony, meg örült neki.
Maria: Hürrem!
Hürrem: Én drága szeretett barátnőm, hová tűntél?
Maria: Annyira féltem, hogy valami nagy bajod lesz Hürrem!
Hürrem: Nagy bajom? Inkább a szobám lett nagy! Egy egész lakosztály!
Maria: És még ablak is van, kinézhetek?
Hürrem: Persze! Akár naphosszat is!
Maria megfordult, s igen meglepett volt az arca.
Maria: Hogy-hogy?
Hürrem: Mert itt fogsz lakni velem! Mától téged is ugyanaz illet, ami engem!
Átölelte egymást a két hölgy, és vidáman azt mondta Maria, Hürremnek, hogy szólítsa őt másképp.
Maria: Csak kérlek, szólíts Gülnihalnak! Az én nevem mától Gülnihal. Üde, és fiatal. Ezt jelenti.
Hürrem arca elkomolyodott, azt hitte, hogy az uralkodó adta neki e nevet.
Hürrem: Gülnihal lettél? Ki adta ezt a nevet?
Maria: Sümbül Aga! Tudod! Én is muzulmán lettem Hürrem!
Hürrem: Minek, és ki kérte, hogy legyél az?
Maria: Én akartam! Eldöntöttem. Sümbül Aga pedig segített, hogy megtérjek!
Hürrem: Hogy lehettél ilyen ostoba Maria? Minek?
E napoktól Maria többé nem volt, csak is Gülnihal. Pont ekkor lépett be Nigar a lakosztályba, és szólt Gülnihalnak, hogy pár dolgot tegyen be a szekrénybe. Hürrem csodálkozva nézett.
Nigar: Gülnihal! Ezeket a ruhákat is tedd be a szekrénybe!
Hürrem: Gülnihal ugye? És te mióta tudod? Sőt. Talán az egészre te vetted rá, hogy kifúrjatok! Mert ha muzulmán, előtte is megnyílik az aranyút!
Nigar: Neked elment az eszed Hürrem asszony? Nekem nem ügye az ő hite! Pihenj el! Az idegeskedés árt a szépségnek, és az állapotodnak!
Hürrem: Nekem te ne magyarázz szolga!
A palota udvarában elkezdődtek már a tavaszi hadjáratra való felkészülések is. A magánéletben pedig egyenest zavargások voltak. Hürrem asszony Gülnihalnak elmondta, hogy Mahidevran úrnő mérgezte meg, amit az ágyas meglepődöttséggel fogadott. Sümbül Aga pedig értesítette Ibrahimot Hürrem nagyasszonyról.
Sümbül: Főbizalmas uram! Hürrem megkülönböztetett figyelmünket élvezi, ahogy arra megkértél! Egyik legkedvesebb barátját adtam mellé, hogy szolgálatára legyen!
Ibrahim: Ki az? Nehogy megint baja essen!
Sümbül: Oh! Ő egy igazi angyal. Nem rég muzulmán is lett. Magam adtam neki nevet. Gülnihal.
Ibrahim elmosolyodott, és kérdezte.
Ibrahim: Vagy is szép? Valóban az?
Sümbül: Meghiszem azt uram!
Ibrahim: Most menny dolgodra!
Sümbül Aga visszaigyekezett a hárembe. Az uralkodó pedig Hürrem asszonynál járt gyermekével, Mustafaval. A Szultán ott találta testvér húgát Haticet. Az úrnő éppen menni készült, amikor is bátyja belépett. Azután köszöntötte illedelmesen.
Hatice: Isten hozott nagyuram! Pusztán átjöttem megkérdezni Hürremtől, semmiben nem szenved e hiányt.
Szulejmán: Jól tetted Hatice! Örülök, hogy így odafigyeltek rá! Mustafa fiam, ő Hürrem asszony!
Mustafa: Jó nagy a hasad! Mit ettél?
Szulejmán: Leendő testvéred cseperedik ott, ki örömünkre hamarosan megszületik! Én nem akarok testvért! Hatice mennyünk!
Hatice úrnő ekkor az ifjú herceget kivitte a szobából, s ketten maradtak az uralkodóval Hürrem asszony.
Szulejmán: Hürremem! Én féltve őrzött kincsem! E gyermek téged is még szebbé tett!
Hürrem: Köszönöm nagyuram!
A Szultán, és asszonya rövid időt beszélgettek, s azután sietett is vissza lakosztályába az uralkodó. Piri Pasa érkezett estére a palotába, s hadiügyeket tárgyalták hárman, Piri Pasa, Ibrahim, és Szulejmán Szultán.
Szulejmán: Rodosz számunkra, létfontosságú! Ha uraljuk, miénk a Földközi tenger, és vele minden egyes hajó, ami ott vitorlát bont! Nem is értem, hogy atyám mért a mamelukokkal harcolt a helyett, hogy Rodosznak ment volna először.
Piri Pasa: Nem tartotta fontosnak. Rodosz szigete maradjon a haramiáké, így mondta, emlékszem! Magam is kérdőre vontam, de egyenesen rám förmedt, hogy ne a tolvajokkal foglalkozzam, hanem a szent földek visszafoglalásában, s így is lett!
Szulejmán: Hát én nem egészen így látom a helyzetet! Nálam merőben más a lényegi sorrend! Most menny Piri Pasa! Holnap a díványon előállunk terveinkkel!
Mihelyst kilépett a Pasa az ajtón, Ibrahimmal kezdett beszélgetésbe az uralkodó.
Szulejmán: Elárulok valamit! Még a hitetlen Vatikán is szent földnek tartja Rodoszt. Nem véletlen, hogy a máltai lovagok, mint a kiskirály élnek ott. És mert az iszlámot ellenségnek kiáltották ki, a Földközi tengeren egész Európa védelmét élvezik, s így szabadon támadhatják a muzulmán hajókat! Mindet! Egyedül talán, Kurtul Muszlin Heddin kapitány, és hada érezheti magát biztonságban ezeken a vizeken! Muszlin Heddin ugyanis elérte azt, hogy tiszteljék őt a vizeken egy teljes flotta legyőzésében.
Ibrahim: Nagyuram, a rodosziak hosszú évek óta fosztogatnak a tengeren! Ez a népség, nem ismer sem tiszteletet, sem törvényt!
Szulejmán: De nem csupán ez ösztönöz Rodosz bevételére! Hanem amit Jam herceggel tettek a hitetlenek! Csellel rászedték őt, és túszként használták ellenünk. Temérdek arany megfizetésére késztették vele nagyapámat, hogy aztán Jam utódait is fogva tartsák Rodoszon. Kiknek életével mind máig fenyegetőznek! De minden sorozat megszakad, s ennek a vége nálam lesz! Add ki parancsba vezéreinknek, hogy elsőként erősítsék meg hajóhadainkat! Holnapra megírom, és elküldetem üzenetemet a rodosziaknak.
Ibrahim: Az előkészületeket titokban tartsuk?
Szulejmán: Egyenlőre igen! Hogy is nevezik a hitetlenek az ilyen hazug levelezést?
Ibrahim: Diplomácia. De politikának is mondják.
Szulejmán: Hm. ~Diplomácia.
Ibrahim: Milyen választ vársz üzenetedre?
Szulejmán: Lényegtelen Ibrahim! A levél csak ürügy! Nemes célunk eszköze, ha tetszik!
Egy őr zavarta meg a beszélgetést, hogy a Valide látni kívánja az uralkodót. S ha egy asszonynak kívánalmai vannak, jobb nem váratni. Az uralkodó bekérte a Validet, és Ibrahimot elküldte.
Szulejmán: Történ valami, hogy ilyen hirtelen látni akartál?
Valide: Remélem semmi olyan, ami ellenedre lenne fiam! Mert a minap Hürrem asszonyt új lakosztályba költöztettem, ide mellém!
Szulejmán: Tudok róla! És köszönöm a gondoskodást! Ezt akartad mondani?
Valide: Aggódom Hatice lányomért is! Jó ideje látom rajta, hogy boldogtalan! Fiatalon megözvegyült tudom! Keresnünk kéne mellé valakit!
Ahogy e szó elhagyta a Valide száját, Hatice az ajtóban állt, s hallgatta mit beszélgetett az uralkodó, és édesanyja.
Szulejmán: Nyilván neki is említetted. Mit szólt?
Valide: Próbáltam vele beszélni erről, többször is, és úgy hiszem, hajlana rá!  Legalább is, nem mondta, hogy ellenére lenne! De ismered milyen félénk. Nehezen nyílik meg.
Szulejmán: Hatice az én szemem fénye is, bármit megtennék érte, de boldogságra nem tudom őt kényszeríteni!
Valide: tudom! De hátha neked elmondja bajait! Mert ez így nem mehet tovább! Ne hagyjuk őt elhamvadni!
Szulejmán: Rendben, beszélek vele!
Az Valide ekkor visszavonult lakosztályába, s ekkor Hatice is sietett vissza. Amikor az úrnő lakosztályába lépett, látta Gülfemet aki éppen hímzett. Az úrnő szolgálója látta, hogy valami baj van, szomorú, s lehangolt volt Hatice.
Gülfem: Mi történt úrnőm?
Hatice: A Valide férjhez akar adni.
Gülfem: És kihez?
Hatice: Bárkihez, akit ő és a Szultán érdemesnek talál. Gülfem! Én ezt nem hagyom! Nem megyek senkihez, akit nem szeretek, inkább a halál!
Az úrnő szinte majd hogy nem zokogott. Még jobban az kezdte el szívét, s lelkét facsarni, hogy hallotta kedvesét az erkélyen játszani, erre gyorsan kisietett saját erkélyére, s zokogott. Amint az úrnő az alsó erkélyen hallgatta szerelmének hegedűjátékát, az uralkodó odament Ibrahimhoz, s Hatice megijedt, hogy talán az uralkodó meglátta s besietett.
Szulejmán: Ne zavarjon jöttem! Játssz! Rajta, játssz tovább! Vagy velem néma lett a hangszered?
Ibrahim: Nem nagyuram!
Szulejmán: Hallottalak már elégszer! És nem haraptam le érte a fejed!
Ibrahim: Tudom uram, csak elméláztam! Hogy van a szultánnagyasszony? Bocsásd meg kérdésemet, de ugye nincs baj?
Szulejmán: Olyan nincs, amit ő ne oldana meg! Különösen, ha lányának boldogsága a tét. Férjhez akarja adni Haticet. Szeretné, ha véget érne szomorú özvegysége!
Ibrahim: Remélem, sikerrel jár!
Szulejmán: Ha viszont elhagyott az ihlet, jöjj! Dolgozzuk ki rodoszi politikánkat!
Azzal bementek az uralkodó lakosztályába, s ki dolgozták tervüket. Ibrahim ez után visszavonult álmosságra hivatkozva, de csak a bánat kínozta sebzett szívét. Jaj, de el volt keseredve szegény ember, hogy szíve választottját, drága mátkáját férjhez szeretnék adatni. De könnyeit leplezte. Másnap reggel a Szultán maga elé hívatta Kászim Pasát, hogy megbízza ismét a belügyekkel, míg ő Rodoszra megy hadjáratba. Csak épp egyetlen egy dologra nem számított az uralkodó, mégpedig, hogy édesanyja szíve hölgyét másnak ígérte jegyesül.
Szulejmán: Pasám! A rodoszi hadjárat idején az állam belső ügyeivel, ismételten téged bíználak meg! Előző távollétem alatt megnyugtató volt a tudat, hogy te irányítasz!
Kászim Pasa: Úgy én ismét köszönöm a bizalmat! És hiszem, hogy ismét megfelelek az elvárásaidnak! Ám volna egy kérésem!
Szulejmán: Parancsolj Kászim Pasa!
Kászim Pasa: Uram! Nagyuram, én igazán nem szeretnék tiszteletlen lenni! De a szultánnagyasszony legutóbbi hadjáratod idején társat lelt az én Batur fiam számára, akit ő is elfogadna maga mellett. A kellemetlen része, hogy pont a te háremedből, egy ruténiai ágyas azt hiszem! A neve Hürrem.
Szulejmán: Hürrem? Értem szavad Kászim Pasa! Most menj, biztosan neked is akad még dolgod.
Kászim Pasa: Ahogy óhajtod nagyuram!
A Pasa amint elhagyta az uralkodó lakosztályát, a Szultán rögvest indult édesanyjához, telis tele dühvel. Éppen szöveteket válogattak Dayeval. A Validet meglepte fiának jötte, s látta azt is rajta, hogy valami baj van. Az uralkodó elkiáltotta magát mérgesen.
Szulejmán: Mindenki, kifelé!
Majd mikor kiment mindenki, édesanyját kérdőre vonta incidenséről.
Szulejmán: Egyszer kérdezem! Kiajánlottál bárkit is a háremből a tudtom nélkül?
Valide: A Validehoz még maga a Szultán se léphet be engedély nélkül!
Szulejmán: Nem ez érdekel! Odaígérted Hürremet valakinek, vagy nem?
Valide: Mire fel ez a vádaskodás?
Szulejmán: Arra, hogy Kászim Pasa elmondta! Igaz, hogy őt szemelted ki Baturnak? Válaszolj! Ne játssz a türelmemmel, mert azt nem ajánlom!
Valide: Kászim valóban érdeklődött ágyasod után! De mert távol voltál, azt mondtam, várjunk vele! Ám amint Hürrem terhessége kiderült, a dolog többé szóba sem került!
Szulejmán: Hürrem az én asszonyom! Nem eladó, nem kiadó, nem elvihető! Ezt vegyétek tudomásul!
Valide: Értem! Bár reméltem, hogy idáig nem fajul! Ha viszont ennyire magadnak akarod, vedd őt asszonyodul, és mindjárt tisztán látunk!
Szulejmán: Majd elveszem, ha úgy akarom!
Az uralkodó eztán visszavonult lakosztályába. Ibrahim főbizalmas pedig e percekben halott az uralkodónak dolgáról, s hogy este lazítson, magához kérette Sümbül Agat, hogy egy hárem hölgyet küldjön be a Szultán lakosztályába, és ez estén nem Hürrem asszonyt kérette már csak azért sem, hanem Gülnihalt.
Ibrahim: Szeretném, ha az uralkodó kicsit lazítana! Remélem, számíthatok rád!
Sümbül: Megtisztelsz! A legszebb ágyasát választom ki ma éjszakára!
Ibrahim: Mondta egy szóval is, hogy te válaszd ki Sümbül Aga? Majd én megmondom, ki legyen! Azt a másik krimi ágyast készítsd fel aki Hürremmel lakik!
Sümbül: Őt? Gülnihal legyen? És Hürrem?
Ibrahim: Készítsétek! Kifejezetten Gülnihalt készítsétek!
Sümbül: Ahogy óhajtod!
Sümbül Aga este közölte a hírt Nigarral, kit meglepett e dolog, tudták mindketten, ha kiderül, hogy Hürrem asszony legkedvesebb barátnőjét fektetik az uralkodó ágyába, abból még nagy baj lehet. Nigar felment Hürrem asszony lakosztályába, és szólt Gülnihalnak.
Nigar: Gülnihal! Gyere!
Gülnihal: Parancsolj asszonyom, mit segítsek?
Nigar: Gyere velem! Készülődnöd kell, most rögtön!
Gülnihal: Hürrem elaludt, nem hagyhatom egyedül!
Nigar: Majd vigyáz rá más! Indulj!
Gülnihal: De nem tágíthatok te is tudod! Hová kéne mennem?
Nigar: Szórakoztatnod kell! Ma te vagy a soros! Az uralkodó téged vár!
Gülnihal el is indult Nigar kíséretével. Csak éppen arra nem számítottak, hogy Hürrem asszony felébred, s ha így tesz rögtön Gülnihal után kiabált.
Hürrem: Gülnihal!
S mivel hogy nem találta barátnőjét, így keresésére indult. S amint leért a hárem ajtaja elé megindult a szülése. Nigar a bábáért, és Sümbül Agaért küldetett. Az asszonyság azt szerette volna, ha első fia születésénél ott lenne az uralkodó, de ez éjjel éppen Hürrem asszony legkedvesebb barátnőjével hált.
Hürrem: SZULEJMÁN!!!