10. rész

Az oszmán seregek megindultak előre, s aki magyart láttak, ölték meg. A magyarok oroszlánként harcoltak, de oszmánok is dicsőségesen. Ágyúdörgés, kardkoccanás, lónyerítés, halál, így zajlott a Nándorfehérvári diadal. Az oszmán sereg leverte a magyarokat, megnyerték a csatát. 1521. augusztus 29.-én elesett Nándorfehérvár. A várban magyarok tartózkodtak, de Szulejmán Szultán nem ölte meg őket. Leült, majd beszélni kezdett hozzájuk.
Szulejmán: Ne féljetek! A törökök nem bántják a kegyelemért könyörgőt! Nándorfehérvár immáron népünk földje! Én pedig uralkodója! Akinek igazságosságát mindnyájan megtapasztaljátok! Látni fogjátok, hogy én nem teszek különbséget alattvalóim között! Ki mellettem áll, egyformán védem, és oltalmazom! Piri Pasa! Egy esztendőn át ne fizessenek adót! Ellenben utaljanak ki az állami adóból 2.000.000 akcsét, amiből újjáépítik a várost! Elsőként, az iskolák, és dzsámik helyrehozatalát várom el! Tartsanak népszámlálást a városban, és annak a környékén! Ahol nagy a szükség, oda ellátmányt biztosítsatok! Bali Bég! Te rád bízom Nándorfehérvár, és e térségnek irányítását! Tejhatalommal! Ezt tegyétek közhírré. Tudja meg a nép!
A Szultánt nagy öröm járta át egész testében, mikor is elfoglalták Magyarország kulcsát, Nándorfehérvárt. Délutánra visszalovagoltak táborhelyükre, s ezúttal már nyugodtak voltak, hiszen meg volt a hadjárat neheze, így nem kellett tartaniuk semmitől az oszmánoknak. A táborhelyen a Matrakos, és Ibrahim főbizalmas beszélgettek.
Matrakci: Mit szólnál, egy tusához főbizalmas visszavágsz?
Ibrahim: De nagy a szád Matrakos! És mit tudsz felajánlani? Azt a handzsárt szívesen elnyerném tőled!
Matrakci: Erről ne is álmodj, az uralkodó ajándéka!
Ibrahim: Tudom én! Éppen azért vetettem fel!
A beszélgetést egy küldönc szakította félbe, levelek érkeztek a palotából.
Küldönc: Főbizalmas uram! Levél érkezett a palotából!
Ibrahim: Add csak! Az uralkodó elfoglalt! Majd beviszem neki!
Küldönc: Neked is jött egy külön!
A főbizalmas meglepetten nézett a küldöncre, Matrakci igen kíváncsi volt, hogy kitől kaphatott Ibrahim barátja levelet, és mi állhatott benne. Rögtön bele is olvasott, s aligha pár szót olvasott belőle, tudta, hogy azt az úrnő Hatice írta neki.
Matrakci: Legyen! Felteszem nemes ajándékom, ha győzelmem esetén felolvasod nekem azt a levelet!
Ibrahim: Nem! Egyébként sem érek rá, keress mást!
Matrakci: Tudom én, épp azért vetettem fel!
Ibrahim: Eredj inkább te is dolgodra!
A főbizalmas félre vonult, s olvasni kezdte a levelet. A levélben ez állott. ~Se a nappal fénye, se az éjnek sötétje nem enyhíti magányos szívem fájdalmát!  Megannyi újhold járt már fent az égen, s te nem kíséred tornácodon! Távozásod óta az is hidegben, sötétben, és árván várja gazdáját! Könnyezve ébredek éjszakánként álmaim hegedű szólamára, hogy azután hajnalig imába öntsem bánatomat! Fohászkodom, hogy Allah vigyázza csillagodat, hogy annak fénye elűzze mellőled a gonoszságot, s amikor szent harcaitokat diadallal bevégzitek, mutasson utat mindazoknak, kiket szeretettel hazavárnak! Oly nagy szeretettel, amivel én téged Ibrahim! Kívánok neked szerencsét, és kitartást! A palotában egyébként örvendetes dolog történt! Hürrem asszony várandós! Remélem, újra nagynéni leszek!
Ibrahimnak nem tetszett az utolsó előtti mondat.
Ibrahim: ~Hürrem terhes. Csak sikerült neki. Nyavalyás ruténiai.
Amíg Ibrahim szerelme levelét olvasta, az uralkodó háborús jelentést íratott.
Szulejmán: Hogy állsz Dzselázade?
Dzselázade: Kezdheted nagy uram! A megboldogult Szelim Szultán óta ez az első háborús jelentés, amit írok! De hiszem, hogy még jóval több is követi majd!
Szulejmán: Írjad! Uralkodásom első pillanataiban bejelentettem, hogy a muzulmánok nevében Allah hű szolgájaként, Dzsihádot, azaz szent háborút indítok a magyarok, és az őt védelmező népek ellen! Rövid idő alatt nagytávot tettünk meg, és beléptünk a gyaurok országába. Nándorfehérvár erődje rendkívüli. Alja vizet, s tornya az eget verdesik. Két kézzel, hit nélkül ilyet építeni se lehetne! Ahogy a fényességes Allah segítsége nélkül bevenni is képtelenség. De vitézeim, halált megvető bátorsággal, és elszántsággal, feljutottak e várnak a legfelső fokára is, s így a gyaur ellenség legyőzetett. Vezetőik menekülésre kényszerültek. Az iszlámnak e páratlan diadala, méltán kerül krónikákba! Teljesítettük mindazt, amit prófétánk parancsolata, és a törvényeink tőlünk megkívántak! A dívánnal terveinknek minden apró részletét megvitattuk! És úgy határoztunk, hogy seregünket, a jobb idő beálltáig, hazaparancsoljuk!
Dzselázade: Nagyuram! A keltezés mai legyen? Mert javasolnám, hogy Nándorfehérvár bevételének napjához igazítsuk!
Szulejmán: Legyen úgy Dzselázade, de elmehetsz!
Ibrahim: Nagyuram! Iratok, és levelek érkeztek a palotából! Törvényszéki, és kincstári jelentéseket látok, és egy külön levelet Hürrem asszonytól!
Szulejmán: A jelentéseket később megnézem, mutasd Hürrem írását!
Ekkor közelebb lépett a főbizalmas, és átnyújtotta a levelet. A Szultán nagy boldogsággal olvasta. A levélben ez állott: ~Fényességes Szultánom, boldogságom forrása! Szerelmemnek nagy ura! Távolléted egyre szívemet facsarja! Üresség járja át testemet, s hiányod ostorozza lelkem! Mi közben a Szultán olvasta a levelet, Ibrahim szólalt meg.
Ibrahim: Nagyuram! Ha levelében nem is említeni, Hürrem asszony gyermeket vár!
Az uralkodó gyorsan átolvasta a levelet, hogy leírta e benne, de hiszen ez a levél jóval hamarabb íródott, mint Hatice úrnőé, s akkor még az ágyas sem tudta állapotát. A Szultán nem látta írását erről a levélben, s csodálkozva kérdezte Ibrahimot ő honnan tudja.
Szulejmán: Erről nem ír! Akkor te honnan tudod?
Ibrahim: Rendre kapok beszámolót a háremből is! Kívánom, hogy egészséges utóddal ajándékozzon meg!
Szulejmán: Köszönöm uram, hogy a te szolgádat még ezzel is megörvendezteted!
Ibrahim: Elrendeljem az ágyúzást nagy uram?
Szulejmán: Had szóljon barátom!
Mindeközben Hürrem asszony már nagyon várta haza szerelmét, a Szultánt. Fohászkodott édesanyjához. ~Anyám! Oltalmazz engem, leendő gyermekemet, és őszinte szerelmemet! Szulejmán jó Szultán, ki viszont szeret! Segítsd háborújában, ne hagyd, hogy baja essen! Térjen haza, hozzám és a születendő trónörököshöz! Kászim Pasa vitte a jó hírt a palotába, s az ágyas iránt is érdeklődött. A szultánnagyasszonnyal közölte a jó hírt.
Valide: Külön öröm számomra, hogy épp tőled kapom a jó híreket! Hálát adok Allahnak, hogy imáimat meghallgatta! Akaratával rengeteg dicsőséget szerez még az oszmán házra.
Kászim Pasa: És a legjobb hírt, még el sem mondtam! A Hitetlen Lajos Menekül! Immáron bujdokol!
Valide: Adasd a nép tudtára e páratlan dicsőséget! Majd kérd segítségüket, egy látványos ünnepséghez a Szultán hazatérésének tiszteletére!
Kászim Pasa: Minden óhajod szerint lesz asszonyom! Úrnőm! Engedelmeddel, újfent fiam kérdését tolmácsolnám! Megint eltelt sok idő, és érdeklődne ágyasa hogy létéről, vagy érkezéséről! Én nem szeretném már hitegetni őt. Mint mondjak neki?
Valide: Állapota sajnos válságos, gyógyulására immár semmi esélyt sem látni!
Kászim Pasa: Odavész? Ilyen fiatalon?
A hárem leányai, mint mindig most is tanításon voltak. Hangszeren tanultak játszani. Egyszer csak megdörrentek az ágyúk, az ágyasok pedig megijedtek, azt hitték, megtámadták a gyaurok a palotát. De Nigar mosollyal arcán megnyugtatta az ágyasokat, hogy semmi baj.
Nigar: Lányok, ne ijedjetek meg! Csupán az uralkodó tiszteletére ágyúznak! Bevette Nándorfehérvárt, ezt ünnepeljük!
Két hónappal később a Szultán, és serege visszatért az uralkodói palotába, győztesen, és diadalmasan. 1521. október 19-én beléptek a palotai kapuin. Amikor a Szultán hazatért, Hürrem asszony szobájában ült, nagy pocakkal. Már jócskán látszott rajta, hogy terhes. ~Trónörökösöm, fiam! Érkezik a Szultán! Talán már ma látjuk is őt! S hogyha még sem? S ha már nem is kíváncsi ránk? Mustafa, és első hitvese még mindig előttünk jár! Butaság! Hívatni fog! Elvégre már mi is a családja vagyunk! A Valide lakosztályában már a szultán fogadtatására fel voltak készülve, amint kinyitották az ajtót ő maga a fényességes Szulejmán Szultán lépett be. Mustafa rögtön oda is szaladt, hogy átölelje édesapját.
Mustafa: Éljen soká Szulejmán!
Szulejmán: Hát ki más is lenne az első, aki köszönt! Fiam, Mustafa-m! Jó anyám!
Valide: Drága gyermekem, nem is tudod, mennyire örülök, Isten hozott! Új trónörökös érkezik, hallottad e?
Szulejmán: Igen anyám! És végtelenül boldog vagyok!
Valide: Valóban? Úgy osztozom boldogságodban!
Szulejmán: Hatice! Egy mosolyt kérnék legalább, érkezésem örömére!
Persze Mahidevran mintha ott sem lett volna. Ekkor visszavonult a szobájába az úrnő és zokogni kezdett. Egy ötletet akart kitalálni, hogyan távolítsa el végkép a palotából, vagy tán az élők soraiból. Egyszer csak odament a szekrényhez, s azzal kivett egy üvegcsét, ebben volt az orvossága. Eszébe jutott mit is mondott Gülsah, hogy ebből a sok az méreg, s a szív beleszakad, az ereket pedig elzárja. Ekkor lépett be Gülsah az ajtón, és értetlenül állt, az úrnő előtt.
Gülsah: Asszonyom!
Mahidevran: Gülsah, te szeretsz engem?
Gülsah: Hát persze asszonyom!
Mahidevran: Akkor megtennél nekem valamit?
Gülsah: Életem árán is!
Mahidevran: Nem a te életed kell! Hanem Hürremét akarom!
Azt mondtad a sok ebből méreg! Vedd magadhoz! Tégy belőle ételébe, bőven! A reggelt már ne érje meg! Ha megteszed, cserébe bármit megadok neked!
Gülsah közelebb lépett majd elvette az üvegcsét. A palotában zajlott az élet, mint mindig, főleg hogy az uralkodó visszatért csapatával. Hatice úrnő találkozni akart Ibrahimmal ezért Gülfemmel üzent neki. A főbizalmas épp a folyóson ügyelt, amikor is félre hívta őt Hatice úrnő szolgálója.
Gülfem: Engedelmeddel, Ibrahim Aga! Hatice asszony napnyugtakor a kertben lesz! Ezt küldi neked uram!
Gülfem egy keszkenőt nyújtott át, amelyben egy piros tulipán volt. Ibrahim örült ennek az ajándéknak, s felelt.
Ibrahim: Mondd meg asszonyodnak, hogy várni fogom!
Sümbül Aga pont azon a folyosón sétálgatott, amikor is Ibrahim magához hívta.
Ibrahim: Sümbül Aga! Hürrem asszony készüljön az estére!
Sümbül: Parancsodra uram! Én magam kísérem ő felsége színe elé!
Este már a különleges vacsora is készült, amit a Szultán készítetett Hürrem asszonynak. Sőt, nem csak hogy egy vacsora, de egy finom süteményt is hozatott be az ágyasnak. Az asszonyság már nagyon várta, hogy az uralkodó színe elé járulhasson, épp ennek okára boldogan ment, amikor kísérték este Sümbül Aga, és Nigar. Ugrándozva sietett a Szultán lakosztály felé. Nigar rá is szólt, hogy ne ugrándozzon, mert nem tesz jót a babának.
Sümbül: Lassan, ne rohanj! Úrinő módjára, kecsesen!
Nigar: És főképp ne ugrándozz Hürrem! Hallod! Nem jó a gyereknek!
Sümbül: Mondhatsz ennek bármit! Ő maga a gyermek!
Az uralkodó is várta már az estét, amit ágyasával tölthet ismét. S nem csak, hogy ágyasa, hanem a szerelme. Még a hadjárat előtt egy nyakláncot készítet ő maga az asszonyságnak. S amikor hallotta, hogy háta mögött az ajtó kinyílik, szíve torkában dobogott, pont mikor két szerelmes tinédzser első alkalommal találkozik. S csak elmosolyodott.
Hürrem: Nagyuram!
Az uralkodó ekkor megfordult, s szerelmére nézett, s csak mosolyogni tudott. Majd egymásra néztek, s egymáshoz szaladtak, és forrón egymás karjaiba omoltak.
Hürrem: Szulejmán
Szulejmán: Drágám! Én életem rózsája! Itt vagyok, újra te veled!
Míg az uralkodó lakosztályába a romantikának volt főszerepe, addig Gülsah is végezte dolgát. Este Haszibe vitte a vacsorát a konyhából a Szultán lakosztályába, őt bízta meg, hogy rakja bele ételébe a mérget.
Gülsah: Haszibe gyere ide!
Haszibe: Mi van? Mi olyan fontos? Nem érek rá most, vacsora van!
Gülsah: Tudom! Pont ezért kellesz! Ebből tegyél Hürrem asszony ételébe.
Azzal odaadta az üvegcsét.
Haszibe: Mi ez? Na, nem! Ilyet nem csinálok!
Gülsah: Semmi baja nem lesz! Biztos téged is idegesít a felengőzködése! Kicsit megvicceljük, hogy ne legyen olyan vidám a ma estéje!
Haszibe: És ha rájönnek, hogy részt vettem ebben?
Gülsah: Figyelj! Ettől csak hasmenése lesz! Terhes, ilyenkor megesik az ilyen, senki nem fog rád gyanakodni! Önts egy adaggal az édességbe! A Szultán azt úgy sem szereti! Tényleg csak gyomorgörcse lesz! Ügyes légy! Jutalmad nem marad el!
Gülsah útnak indította. A Szultán lakosztályában vacsorázott Hürrem asszony, és az uralkodó. Haszibe épp Szulejmánhoz tartott az édességgel, s út közben beleöntötte a mérget az finomságba. Ibrahim ez estén pont nem volt közelben, mert éppen a kertben találkozott Hatice úrnővel.
Hatice: Főbizalmas úr!
Ibrahim: Köszöntelek úrnőm! Vártalak, ahogy megüzentem!
Hatice: Allahnak hála, hogy hazavezérelt! Ejip Szultán szentélyénél imádkoztam érted, hogy épségben lássalak!
Ibrahim: Épségem záloga a keszkenő, amelyet tőled kaptam úrnőm! Minden egyes csatában óvott, mit a hitetlenekkel vívtam! Szíveddel vértezted, szívemet asszonyom!
A Szultán lakosztályához egyre csak közelített a veszély. Az egyik őr szólt, hogy meghozták a desszertet.
Őr: Nagyuram! Meghozták a desszertet.
Szulejmán: Jó! Hozzák csak!
Alig hogy bevitték, Hürrem asszony habzsolni kezdte az édességet, amelyben méreg volt.