11. rész.

A Szultán csak nézte, ahogy habzsolja a desszertet, majd rászólt.
Szulejmán: Ne falj te! Hallod! Mind a tiéd, nem veszik el! Olyan vagy akár egy gyerek!
Hürrem: A fiad kívánja ennyire nem én!
Hürrem asszonynak ekkor lehervadt a mosoly a szájáról, s elhomályosult a tekintete, majd felordított.
Szulejmán: Hürrem!
Hürrem: Á! Szétszakadok!
Az uralkodó felkiáltott.
Szulejmán: Agák, őrség! Ide!
Őr: Parancsodra nagyuram!
Szulejmán: Azonnal hívd az orvost! Ibrahim!!!
Ibrahim viszont nem volt a palotában, hanem azon kívül tartózkodott, így nem halhatta a Szultán kiabálását. Hatice úrnővel beszélgetett továbbra is.
Ibrahim: A tűz mellett gondolkodva, épp levelet írtam neked, mikor a Szultán hírtelen megszólított!
Hatice: Meglátta?
Ibrahim: Ügyeltem, hogy ne vegye észre! Fogtam, és a tűzbe dobtam írásomat!
Hatice: Úgy vele elégtek érzéseid is?
Ibrahim: Azokat a lángok sem emészthetik el!
Az uralkodó felfektette az ágyra Hürrem asszonyt, és várta az orvost, de ő is küzdött életéért.
Szulejmán: Hürrem! Térj magadhoz!
Az orvos e percben érkezett meg. A Szultán elmondta mi történt, hogy vacsoránál elhomályosult a tekintete, majd elájult. Az orvosnak sikerült gyógyítania. A Szultán ekkor felállt, és Sümbül Aga-tól kérdezte, hogy hogyan történhetett ez meg?
Szulejmán: Sümbül Aga! Hogy történhet ilyen? Ki művelte?
Majd felkiáltott dühösen.
Szulejmán: Ibrahim hol vagy?
Ebben a pillanatban búcsúztak egymástól, mert az úrnő félt, hogy együtt látják őket.
Hatice: Mennem kell! Félek, hogy veled látnak!
Ibrahim: Én is félek úrnőm! Rettegek, hogy elveszítelek! Hogy többé nem érinthetem áldott kezedet!
Gülfem: Úrnőm! Nigar asszony kijött!
Ibrahim: Mennyetek hamar! Én feltartom őt! Mit csinálsz te idekint?
Nigar: Érted küldtek jó uram! Az uralkodó hívat téged, azonnal!
Ibrahim: Mi történt?
Nigar: Hürrem asszony rosszul lett!
Ibrahim ijedten ment az uralkodó lakosztályába. Tudta, hogy kérdőre vonja majd az uralkodó. Félve lépett, és szólította meg a Szultánt.
Ibrahim: Nagyuram! Hallottam a hírt!
Szulejmán: Hol jártál Ibrahim? S ha én feküdnék most így?
Ibrahim: Uram! Kimentem levegőt szívni, miután visszavonultál éjszakára! Ő hogy van?
Szulejmán: Rosszul!
Az uralkodó közelebb lépett Ibrahimhoz és megparancsolta neki, hogy kerítse elő azt aki felelős ezért a rettenetes dologért.
Szulejmán: Hürremet megmérgezték! Holnapig tudni akarom ki volt!
Ibrahim: Szultánom! Még is ki merészelne ilyet? Nem lehet, hogy csak az ételtől?
Szultán:Méreg Ibrahim! A saját szememmel láttam, hogy mi jött ki belőle! Teste pedig azóta is ég, hogy kivesse a mérget! Találd meg azt, aki mindkettőnk életére tört! Mert én is ehettem volna belőle!
Sümbül Aga még bent tartózkodott, majd közelebb lépett Ibrahimhoz, és beszélni kezdett.
Sümbül: Ott van a tálca, amin hozták! Rajta az édesség. amiből evett!
Ibrahim: Sümbül Aga! Hívj össze mindenkit a konyhából, és a mai szolgálatból! Őrök, cselédek itt legyenek! Indulj!
Sümbül Aga, sietett rögvest a konyhába. A szakácsoknál nagy sürgés-forgás volt, amikor belépett az Aga. Sümbül Aga átadta az üzenetet a szakácsoknak. Mindeközben a Valide-hez is eljutott a szörnyű hír, és gyorsan fia lakosztályába sietett.
Valide: Gyermekem, most tudtam meg! Hogy van Hürrem asszony?
Szulejmán: Nem sokon múlt, hogy elveszítsem!
Valide: Nem lehet, hogy sok volt az édesség, az megfekszi a gyomrot!
Szulejmán: A méreg feküdte meg! Nem tudod kinek lehetett érdeke?
Valide: Senkinek fiam! Ki merne ilyet tenni?
Az uralkodó ekkor egy igen fontos, és felelősség teljes dolgot mondott, ami meglepte az uralkodói családot is.
Szulejmán: Utoljára tették Hürrem! A Szultán asszonya vagy, akit én megvédek! Hürrem Szultáná az én választottam!
Ibrahim kint várta a folyosón Sümbül Aga-t. E közben meglátta Nigar-t és igen csak dühösen kérdőre vonta. Megragadta a torkát, majd kérdezni kezdte.
Ibrahim: Nigar asszony! Halljam ki volt? Ki mérgezte meg őket? Nagyon is tudod!
Nigar: Nem tudom!
Ibrahim: Mondd meg!
Nigar: Nem kapok levegőt!
Ekkor ellökte, s helyben hagyta. Gülsah ez éjjel útra indult, hogy megtudjon valamit Hürrem asszonyról, Mahidevran úrnőnek. De amint elsétált a folyóson, s hallotta, hogy az egyik ágyas sír, ekkor megállt, s akkor látta, hogy Haszibe az, azzal megszólította.
Gülsah: Haszibe! Mit csinálsz? Állj fel rögtön, még meglátnak!
Haszibe: Had lássanak! Tönkre tettél engem! Barátomnak hittelek, és elárultál! Azt mondtad, csak vicc az egész, és legfeljebb csak hasmenése lesz! És erre most haldoklik!
Gülsah: Elég ebből, gyere velem!
Azzal levitte őt a mosodába, és szó szót követett, megpofozta, majd amikor eszméletvesztésig verte, felakasztotta az ágyast.Eközben Ibrahim Aga lakosztályához odaértek a szakácsok. Ibrahim sorba állította őket, azután mondta a mondani valóját.
Ibrahim: Hogy történhetett ez? Most legyen nagy a szátok! Ki tette?
Seker Aga: A konyhánkból érintetlenül került ki jó uram! Az előkóstolok előttem kóstolták meg, és dicsérték is, Allah a tanúm rá!
Ibrahim:Ki tálalta fel a Szultánnak?
Seker Aga: Hogy a konyhából kihez került, azt nem figyeltük!
Sümbül: Az egyik Aga azt mondta, hogy egy hárem lánynak adta oda!
Ibrahim: De melyiknek Sümbül Aga?
Sümbül: Az este Haszibe szolgált az aranyúton! A lakosztályig ő vitte, s adta is át az őröknek!
Ibrahim: Hol van az a cseléd? Eredj, hozzátok elém!
Sümbül Aga érte ment a hárembe, Daye-val. Útban a hárembe beszélgetni kezdtek.
Daye: Haszibe egyszerű kislány, kizárt, hogy az ő keze benne volt!
Sümbül: Talán épp tudatlansága vitte rá, akár fizethettek is neki!
Ebben a pillanatban jött szembe velük egyenest a mosodából Gülsah, látszott rajta, hogy ideges, ez igen feltűnt Sümbül Aga-nak, és megkérdezte tőle, miért ilyen feszült, és hogy mit keres éjnek évadján, a folyósokon.
Sümbül: Hát te Gülsah? Mi dolgod itt éjnek idején?
Gülsah: Én csak.. Úrnőmet fejfájás kínozza, és eljöttem kakukkfűolajért!
Sümbül: Eredj vissza hozzá! Majd én küldök parancsolódnak!
Daye: Ne hagyd magára asszonyodat! Halhattad mi történt a palotában!
Gülsah: Igen is asszonyom! Nyugodalmas jó éjszakát!
Ekkor tovább vezette őket útjuk a hárembe. Amint beléptek, Maria aggódva kérdezte Daye-t, Hürrem asszonyról.
Maria: Daye asszony! Hürrem hogy van? Lehet tudni?
Daye: Mihelyst lehet, megtudod! Haszibe itt van?
Maria: Még nem láttuk!
Sümbül: Nincs itt takarodókor, bújtatjátok?
Maria: Ébresztő óta nem volt a körletben!
Sümbül: Takarodó! Feküdjetek le!
Majd tovább keresték Haszibe ágyast, de sehol nem lelték. Daye asszony mondta Sümbül-nek, és Nigar-nak, hogy a mosodába még nézzék meg, aztán térjenek vissza lakosztályukba. Úgy is tették, elsétáltak a mosodához, és amint beléptek az ajtón, maguk előtt látták Haszibe holttestét felakasztva. Allahra.. Hogy történhet ilyen szörnyűség a Szultán palotájában, majdnem hogy megmérgezik, a tettes felakasztják, s ki tudja a babának nem esett e baja.
A Valide még ott volt az uralkodó lakosztályába, és továbbra is beszélgettek. Szulejmán tudta, hogy Hürrem, és gyermeke volt a kiszemelt áldozat, és azt mondta édesanyjának áruló van a palotájában, amit ki fog deríteni, hogy ki az. Ekkor a szultánnagyasszony visszatért lakosztályába. Ibrahim továbbra is hallgatta ki az embereket, mert még ezen, szörnyű éjen akarta tudni, ki tört a Szultán életére, s kedvesére. Sümbül Aga, Daye asszonnyal ment vissza a főbizalmas úr lakosztályába.
Sümbül: Jó uram! Meg van a tettes, megtaláltuk! De sajnos nem leszünk tőle okosabbak!
Ibrahim: Beszélj érthetően Sümbül! Mi történt vele?
Daye: Felakasztotta magát a mosodába! Rögtön vezekelt is bűneiért, főbizalmas úr!
Sümbül: Aligha nem tudta, hogy mi járna bűnéért! Allahra iszonyú látvány volt, ahogy ott lógott!
Ibrahim: Kik ismerték jól? Nyilván voltak barátai! Hozzátok őket mind elém!
Daye: Ő nem volt az a társasági fajta!
Ibrahim: Daye asszony! Nem jellemzést kértem! Hanem, hogy hozd ide azokat, akik ismerték a lányt! A hárem vezetője vagy! Tudod a dolgod!
Sümbül: Esetleg Gülsah-val beszélhetnénk, mert a közelben járt, és feltűnően ijedt, izgatott volt, amikor észrevettük!
Ibrahim: Ezzel mit akarsz mondani?
Daye: Valóban láttuk, de.. Mert asszony orvosságért küldte! Emlékszel Sümbül Aga? Nyilván ezért volt izgatott!
Ibrahim: Igazán? Menj, és hozd ide őt! EREDJ!
Sümbül Aga rögtön oda is sietett mikor Ibrahim Aga ráförmedt. Gülsah pont Mahidevran úrnő lakosztályába volt, és elmondta úrnőjének, hogy mit tett. Mahidevran csak saját magáért aggódott, s szolgálójára akarta fogni az egész dolgot. Amikor is Sümbül belépett a lakosztályba elkérette őt.
Sümbül: Engedelmeddel úrnőm, bocsásd meg, hogy ilyen kései órán zavarlak! A főbizalmas, Ibrahim Aga kéreti Gülsah-t. Oda kell, hogy kísérjem!
Mahidevran: Mi dolga vele?
Sümbül: Azt nem mondta! Csak, hogy kéreti.
Mahidevran: Akkor menny Gülsah!
Gülsah alig tudta leplezni könnyeit oda menetelekor. A főbizalmas úr lakosztályába még ott tartózkodott Daye asszony is, és várta Sümbül-t, és Gülsah-t. Ahogy beléptek, Ibrahim Aga ki küldte a két hárem vezetőt.
Ibrahim: Jöjj beljebb Gülsah! Kérlek titeket, hagyjatok magunkra!
Ekkor távoztak.
Ibrahim: Ne félj Gülsah, nincs baj! Még nincs! Beszélj hát!
Gülsah: De mit mondjak uram? Nem tudok semmiről semmit! Azt sem értem miért hívattál!
Ibrahim: Gülsah! Mi még a maniszai palotából ismerjük egymást, igaz? Tudom, ha valamit elhallgatsz! Hát ne tedd, kérlek!
Gülsah: Dehogy is uram, eszemben sincs! Csak nem tudom miről beszélhetnék!
A főbizalmast kihozta ezzel a kijelentésével a béketűrésből, s megpofozta, Gülsah pedig a földre rogyott. Közelebb lépett, és felráncigálta.
Ibrahim: Tudod te azt! És el is mondod, úgy ahogy történt!
Gülsah: Nem én tehetek róla! Az egészet Mahidevran úrnő ötölte ki, ő adta nekem a mérget! Kérte, hogy keressek valakit a szolgálóknak!
Ibrahim: Hazudsz!!! Ezért kivágathatnám a nyelved! Asszonyod nevét e dologban, szádra ne vedd! Megértetted? Ne próbáld ráterelni a gyanút te cseléd! Haszibe felakasztotta magát. Volt hozzá bármi közöd?
Gülsah: Asszonyomért tettem! Allah lássa lelkem, csak is ő miatta tettem!
Ibrahim ekkor befogta tenyerével a száját, és ráförmedt újra.
Ibrahim: Nem megmondtam neked elég világosan? Róla nem beszélsz! Szádra ne vedd őt!
Ezután odaráncigálta az ajtóba, kinyitotta, és ajtóban álló hárem vezetőinek megparancsolta, hogy vigyék vissza.
Ibrahim: Kísérjétek őt vissza! A másikat pedig vigyétek ki a palotából észrevétlenül!
Az uralkodó e percbe ment főbizalmas barátja lakosztályába.
Szulejmán: Allahnak hála Hürrem felgyógyul. Az orvos szerint a méreg hatását vesztette.
Ibrahim: Örömteli hír nagyuram!
Szulejmán: Tudod, nagyon megszerettem ezt a lányt Ibrahim! Fájdalmát látva, szinte magaménak éreztem azt! Na és hogy állsz? Megvan az áruló?
Ibrahim: Mindenkit kihallgattam, aki szolgálatban volt. A hanyagokat és a mulasztókat holnap nem látod palotádban, az ágyas, aki ezt tette felakasztotta magát!  Megbűnhődött!
Szulejmán: Ő talán igen, de aki megbízta, most még itt van a palotában! Látom a tekinteteden, hogy titkolózol! De kilétére úgy is rájövök Ibrahim! Vétkesek közt, cinkos, aki néma!
A Szultán még nem vonult vissza, volt asszonyát, Mahidevran-t akarta látni, s megmondani neki panaszát. De amint belépett, épp gyermekéknek beszélt a családról, s annak összetartásáról, így sarkon fordult, s édesanyjának panaszolta el dolgát. Amint belépett, a szultánnagyasszony kérdezni kezdte fiát Hürremről.
Valide: Gyermekem! Hogy van Hürrem? Mit mondanak?
Szulejmán: Büntesd meg a fúriát! Tégy parancsom szerint, ha nem akarod halálát!
Valide: Kit büntessek gyermekem? Nem értelek!
Szulejmán: Mahidevranról beszélek! Nem tarthatsz védelmedben egy olyan embert, ki a trónörökös, és a fiad életét kioltaná! Most betelt a pohár! Küldd el, vagy örök búcsút inthetsz neki!
Azután az uralkodó visszatért lakosztályába, és kint várta Ibrahimot a saját tornácán.
Ibrahim: Nagyuram!
Szulejmán: Aggodalommal teli éjszaka. Igaz? S hol van még a hajnal? A napnak gyógyító melegére vágyom. Legyen reggel, hogy fénye végre felderítse minden éji fájdalmam.
Ibrahim: Hamarosan felkel a nap nagyuram! Hamarosan!
Szulejmán: Mahidevrannal jártam, hogy felelősségre vonjam, és immáron végleg kitaszítsam őt az életemből. De képtelen voltam. Mikor beléptem hozzá, családunkról beszélt, fiamat átölelve. Annak védelméről, szépségéről, erejéről, értékei szeretetéről. Így hát sarkon fordultam. Fiam gyermeki arcát látva, megenyhültem, s eljöttem. Ő hiszi még, s talán így van jól, hogy békében élünk. Boldogságának ez a legfőbb záloga. Ugyanakkor, nem szeretném becsapni. Miatta elferdíteni a tényeket, éreznie kell a tettek súlyát! Viszont, a családom életére törni a legsúlyosabb cselekedet.
Ibrahim: Nagyuram! Lelkiismereted nem nyugodna asszonyod vérével!
Szulejmán: Ibrahim! Saját lelkem ismerője nem te vagy! Hogy mitől nyugodna meg, egyedül én tudom eldönteni! Ne akarj hát győzködni! A vétkesnek, tehát bűnhődnie kell!
Másnap reggel a mérgezésnek már híre sem volt a palotában, s ennek tudtán Mahidevran úrnő is boldogan kelt, mintha mi sem történt volna.
Mahidevran: Érzem, hogy ma csodás nap virradt ránk! Meglásd, mára minden bajnak vége szakad Gülsah!
Gülsah: Igen asszonyom!
Ekkor Sümbül Aga belépett az úrnő lakosztályába, hogy ő vele is beszélne Ibrahim Aga.
Sümbül: Kellemes jó reggel kívánok asszonyom! Ibrahim főbizalmas úr kéri, ha időd engedi, keresd fel! Egy fontos ügyben!
Mahidevran: Valóban? Várj odakint, mindjárt megyek!
Sümbül Aga kint várakozott. Mahidevran úrnő pedig, csak jókat remélt.
Mahidevran: Alighanem jó hírekkel vár engem! Köszönöm Allah, hogy meghallgattad imáimat! Örvendj te is! Gondjaink tovaszálltak! Mennyünk is, ne várassuk Ibrahimot!
Siettek is Ibrahimhoz, Sümbül Aga kísérte őt, s szolgálóját Gülsah-t. A főbizalmas lakosztálya felé menet beszélgetésbe kezdett az úrnővel az Aga.
Mahidevran: Mondd! Mi újat tudsz Hürrem asszonyról? Az éjszakám sok aggodalommal telt!
Sümbül: Tudom! Ezzel mindnyájan így vagyunk, szörnyű kínok gyötörték, hasonlót nem is láttam! A halál ilyenkor megváltás! De szerencsére erős asszony, és legyőzte a kórságát!
Ibrahim a folyóson várta Mahidevran úrnőt.
Ibrahim: Üdvözöllek Úrnőm! Köszönöm, hogy eleget tettél kérésemnek!
Mahidevran: Azt mondták, hogy fontos. Csak ezért jöttem! Más különben messziről kerülném ezt a folyosót!
Ibrahim: Asszonyom! Kérlek, jöjj velem lakosztályomba!
A főbizalmas követte az úrnőt saját lakosztályába.
Ibrahim: A Szultán ne tudjon erről, csupán ennyi az elvárásom! E felől ne aggódj! Az uralkodót én már egy cseppet sem érdeklem! Még csak rám se néz. Mintha nem is lennék! Hiába számtalan együtt töltött éjszaka, a trónörökös kivel megajándékoztam:
Ibrahim: Ez elég ok, hogy megmérgezd ágyasát! A gyűrűvel kezdődött igaz? Majd pedig a verés, most pedig a méreg. Abból az édességből ehetett volna a Szultán is! Asszonyom!
Mahidevran: Az is volt a cél, hogy egyen belőle! Mert Hürrem mérgezte meg! Eszét vette a hatalomvágy, a kevélység! Az a cseléd mindnyájunkra veszélyt jelent!
Ibrahim: Te is tudod, hogy ez nem igaz! Asszonyom, ha nem tisztelsz meg bizalmaddal, nem tudlak megóvni sem téged, sem a fiadat! Kiket családomnak tekintek. Mely számomra, szent, és sérthetetlen! Amióta ti vagytok, felesküdtem arra úrnőm, hogy védelmezlek benneteket akár életem árán is!
Mahidevran: Akit a Szultán itt nem védelmez, azt te, hogy óvhatnád? Ez egy teljesíthetetlen eskü Ibrahim!
Ibrahim: Kértem, hogy maradj távol attól a nőtől! Hogy ne is beszélj vele! Egyedül a gyermekedre figyelj! Készítsd fel mielőbbi uralkodására! Ez kösse le az életed!
Mahidevran: Hallod nevetésüket? Ha nem lenne Mustafa nem késlekednék, még ma végeznék magammal! Így legyek nem törődöm? Mondd meg! Zsigereimben vannak! Ki az aki ezt kínok nélkül tűrné? Nem születtem lelketlennek Ibrahim! Nem várhatod el, hogy semmit se érezzek! Gülsah-t pedig ne bántsd! Szinte csak rá számíthatok!
Ibrahim: Egy időre el kell küldened! Jobb, ha nincs szemelőt! Költöztesd az edirnei palotába! És légy nyugodt! Boldogságod napjai utolérnek még asszonyom!
Mahidevran: Úgy valóban segíts! Ne hagyj cserben!
Ibrahim: Ne aggódj úrnőm! Megígértem neked!
Mahidevran: Meg kell szabadulnunk Hürremtől! Mi előtt ő szabadul meg tőlünk! Tőled, tőlem, Mustafatól!
A Szultán mindeközben a szomszéd lakosztályban éppen reggelizett Hürremmel, akinek már semmi baja nem volt. Hürrem tudta, hogy megmérgezték. Rá is kérdezett az uralkodónál.
Hürrem: Valaki tehát megmérgezett engem! S ha meghalok? Aligha hiszem, hogy rajtad kívül bárki is gyászolna!
Szulejmán: De élsz, és élni is fogsz mellettem! Egyébként Ibrahim kiderítette kik a vétkesek! És mind elnyerték büntetésüket!
Hürrem: Ibrahim is megkapta a magáét? Elvégre neki az a dolga, hogy óvjon minket az ilyesmitől! Mért nem tette?
Szulejmán: Ha valakit okolni akarsz, ne Ibrahim legyen az! Tudod hányszor mentette meg az életemet?
Ekkor az uralkodó felállt és elsietett. Hürrem utána szólt.
Hürrem: Dacból inkább elmész?
Szulejmán: Jövök, csak beszélek Ibrahimmal!
Ekkor még Mahidevran úrnő ott tartózkodott a főbizalmas lakosztályába, s a hátsó ajtó pedig zárva volt, amin a Szultán saját lakosztályából egyenest oda tudott menni. A fényességes kiabált neki.
Szulejmán: Ibrahim!
Amikor az úrnő távozott, odasietett kinyitni az ajtót. S a Szultán belépett, kissé feldúltan.
Szulejmán: Miért zárkóztál be?
Ibrahim: Bocsáss meg nagyuram! Az éjjel nagy volt a sürgés-forgás, pihenni akartam, ezért hát bezártam az ajtót!
Szulejmán: Ma jönnek a követek igaz?
Ibrahim: Igaz! Hamarosan az orosz, és a velencei követek járulnak színed elé! Úgyhogy mennék is, hogy előkészítsem a fogadótermet! Engedelmeddel!
Szulejmán: Szívesen végig követném intézkedéseidet! Ha nincs ellenedre!
Ibrahim: Természetesen nincs, nagyuram!
Az uralkodó visszament lakosztályába elkészülni. A Valide megparancsolta Daye-nak, és Nigar-nak hogy Hürrem asszony mellé rakjanak szolgálót, és készítsék elő neki a vendég lakosztályt. Hürrem asszony félt, hogy egyedül marad, kedvese nélkül.
Hürrem: Megint egyedül akarsz hagyni! Menj csak! Aztán temethetsz!
Szulejmán: Sokszor a hétéves fiam is érettebb nálad! Miért kell duzzognod? Amikor nem vagyok az a baj, amikor igen rendre siránkozol! Felnőtt asszony vagy, ne gyerekeskedj!
Hürrem: Én vagy a munka?
Szulejmán: Most a munka! De este eljön a te időd is!
Ekkor Ibrahim megzavarta a gerlepárt, s elhívatta az uralkodót.
Ibrahim: Megérkeztek a követek nagyuram!
Szulejmán: Már is mehetünk!
Az uralkodó előre ment, s Ibrahim, ahogy be akarta csukni az ajtót, Hürrem-nek jobbulást kívánt, majd Hürrem beszélgetésbe fogta őt.
Ibrahim: Jobbulást!
Hürrem: Ki mérgezett meg? Állítólag te tudod!
Ibrahim: A bűnös meglakolt!
Hürrem: Meglakolt mi? Persze általad! Mert te is részt vettél ebben!
Ibrahim: Ajánlom, vigyázz mit beszélsz!
Hürrem: Jaj bocsánat! Ne szólj szám igaz? Mondd, hol voltál az este? A Szultán asztalára méreg került, s te a közelben voltál?
Ibrahim: Hürrem asszony! Többször nem figyelmeztetlek! Tudd, a helyed mikor velem beszélsz, különben..
Hürrem: Különben? Meg akartatok ölni Mahidevrannal, tán nem jogos a felháborodásom?
Ibrahim ekkor dühös arccal nézett Hürrem asszonyra, de tudta, hogy valamilyen szinten igaza van, és hogy a továbbiakban veszélyt jelenthet rá, és az úrnőjére, sőt még Mustafara is.