Szulejmán

Ez a történet valahol a régi történelmi Oszmán Birodalomban játszódik, ahol a nagy Szulejmán Szultán uralkodott. De még mielőtt előre szaladnánk a történelemben először is ejtsünk pár szót a nagy Szulejmánról. Szulejmán 1494. november 6.-án született Trabzonban. Édesapja I. Szelim, édesanyja pedig Ayşe Hafsa Valide de csak úgy nevezték a Valide. Volt két testvére Szulejmánnak, Beljamm, és Hatice. Hatice a palotában élt testvérbátyjával, és már akkor szerelmes volt a nagyúr főbizalmasába Pargali Ibrahimba. Amikor a nagyvezér trónra lépett 1520. szeptember 30.-án 26 éves volt. 26 évesen már csak úgy emlegették a nagy Szulejmán Szultán.  Trónra lépése után egy remek korszak köszöntött be az Oszmán Birodalomba. A palotája tündökölt a szépségtől, ez nem csoda, mivel nem csak a szép díszek csicsás oszlopok és a szép tornyok tették széppé, varázslatossá a palota életét, hanem a hárem leányai. A háremben a Szultán ágyasai tartózkodtak. Volt a nagy hárem, és a kis hárem, amely úgy volt be osztva, hogy a nagy háremben voltak a Szultán kedvelt ágyasai, és a kis háremben pedig a sima ágyasok. A szultán bármikor magához hívathatta bármelyik ágyasát, akár ha felesége is volt. Már pedig volt egy felesége Mahidevran, akitől egy fiú gyermeke született I. Mustafa. 1520-ban szeptember 30.-án amikor trónra lépett a Szultán, ezt nagy ünnepély követte az egész birodalomban. Tűzijátékok, felvonulások, amit csak el lehet képzelni. A felséges úr, és főbizalmasa Ibrahim a Szultán tornyából nézték a tűzijátékot. Majd így szólt a nagyúr Ibrahimhoz.
Szulejmán: Látod Ibrahim! Megannyi háború és halál után, ma egy olyan élet kapujához érkeztünk, amelyről mindig is álmodtunk! Allachnak hála.
Ibrahim: Mindenkinél nagyobb, és fényesebb uralkodó leszel, nagyuram! Híred még Nagy Sándorénál is messzebbre jut majd! És ebben egészen biztos vagyok Szultánom!
Szulejmán: Én pedig abban, hogy mindvégig velem tartasz! Sok teendő vár ránk.
Ezen a napon érkeztek a palotába az ágyasok. Minden ágyast megvizsgáltak, és megfürdettek, egyedül csak egyetlen egy ágyas volt nyugtalan, szeszélyes, és viaskodó, mint amikor egy vadmacska küzd gyermekéért, ezt az ágyast úgy hívták Aleksandra Lisowska. Nigar asszony és Sümbül Aga felügyelte a háremet, a tanító pedig Dazse asszony volt. Nigar asszony úgy látta, hogy nagyon kitűnik a többi ágyas közül Aleksandra. Aznap este a Szultán és Ibrahim beszélték a hadiügyeket, és még sok másról esett szó.

Szulejmán: Látom megint elmélyültél a csillagokban! Halljam hát, mit olvasol ki belőlük!
Ekkor közbe szólt az egyik őr, hogy Piri Mehmed Pasa várja a nagyúr bebocsájtását.

Szulejmán bekérette a Pasát. Amikor belépett a Pasa, illendően meghajolt, majd letérdelt és így szólt.
Piri Pasa: Azért bátorkodtam zavarni, hogy átnyújtsam neked a birodalom pecsétjét felség!
A nagyhatalmú Szulejmán Szultán odahajolt és így szólt.

Szulejmán: Én továbbra is fővezéremnek tartalak téged Piri Pasa! Mióta csak ismerlek, hűen szolgáltad Szultán atyámat, amivel az én tiszteletemet is kivívtad! Hálával tartozom hát, és kérlek, folytasd eddigi munkádat!
Piri Pasa: Kérésed számomra parancs! Allach nevében, köszönöm neked!
Szulejmán: Már is egy feladatot bízok rád! Tudom, magad is jól ismered a fősolymászomat! Mostantól, ő felügyeli a lakosztályomat! Hirdesd ki!
Ibrahim ekkor nagyon meglepődött és közelebb sietett a nagyúrhoz majd kaftánt csókolt neki. A Szultán csak mosolygott, de Piri Pasán lehetett látni, hogy nem szívleli ezt a dolgot. Ahogy a Pasa eltávozott, úgy Ibrahim is visszatért lakosztályába. Ezen az estén a nagyúr Ayse nevű ágyasát kérette magához. Nigar asszony, és Sümbül Aga a lakosztályba kísérték. Mindeközben a Valide magához kérette Aleksandra-t. És a nagyasszony szót adott a lánynak.

Valide: Elég volt, engedjétek el! Mondd el bajod!
Aleksandra: Asszonyom! Engem erőszakkal hurcoltak ide. És nem értem ennek okát! Tudom mennyire hatalmas, és befolyásos úrnő vagy, kérlek, mondd meg ezeknek, hogy engedjek haza, különben megölöm magam!
Valide: Te már a Szultán tulajdona vagy! Az ő döntése, hogy mész-e, vagy maradsz! Hogy élhetsz-e! Vigyétek!
Aleksandra-t ki rángatták, de, még amikor felállították, még akkor el kezdett kiabálni.

Aleksandra: Én nem vagyok senkinek sem a tulajdona! Inkább a halál!
Aleksandra-t kivitték a Valide lakosztályából. Ekkor Dazse azt mondta az úrnőnek.

Dazse: Asszonyom! Kérlek, bocsásd meg nekem, méltó büntetésben lesz része!
Valide: Engedelmesség! Legyen ez számára az első lecke! Hisz láthatóan nem ismeri.
Ekkor Dazse asszony meghajolt is visszatért lakosztályába. Eme beszélgetés közben, Ayse-t oda kísérték a nagyúr lakosztályába. Ekkor belépett a nagyúr! Ekkor távozott a lakrészből Nigar asszony, és Sümbül Aga. Ekkor Ayse is ki ment volna, de hát ő nem tudta, hogy neki maradnia kell! De a Szultán oda ment, majd úgy szólt neki.

Szulejmán: Te maradj! Mi a neved?
Ayse ekkor letérdelt és válaszolt a nagyúrnak.

Ayse: Ayse, Szultánom!
Szulejmán a kezét az előtte térdelő Ayse állára helyezte kezét, majd kérte, hogy álljon fel! Ez után hosszas szeretkezésbe merültek. Amikor kipihenték magukat, így szólt a Szultán.

Szulejmán: Most elmehetsz!
Ayse felkelt, és meghajolva távozott. A Szultán pedig az ágyán ülve, fohászkodva beszélt édesapjához, aki persze halott volt.

Szulejmán: Apám, félek! Félek, hogy kegyetlen, és véres kezű leszek. Hogy lelkiismeretem hangját elnyomja majd a hatalomvágy. Ne hagyj magamra, kérlek téged! Ne engedd, hogy szégyenkeznem kelljen!
Mindeközben Ibrahim az erkélyen állt, és levegőzött. Ekkor megpillantotta a vele párhuzamban lévő erkélyen a Szultán nagyurat.
Ibrahim: Szultánom! Bocsáss meg, csak láttam, hogy még ébren vagy!
Szulejmán: Hiányzik a boszporoszi levegő illata igaz? Vagy más nyomja lelkedet? Nekem elmondhatod!
Ibrahim: Ugyan mi bántana jó uram? Felséged ma oly kegyben részesített, amelyről álmodni sem mertem!
Szulejmán: Szeretnék kérni tőled valamit!
Ibrahim: Állok szolgálatodra!
Szulejmán
: Lassan ideje lenne családot alapítanod! Gondoltál már rá?
Ibrahim: Van családom, nagyuram!
Szulejmán: Igazán? És én erről mért nem tudok?
Ibrahim: Felség! Régen a fivérednek mondtál! Ma is az lennék?
Szulejmán: Ha választhatnék fivért, csak te lennél az!
A háremben takarodót rendelt el Nigar asszony, és Dazse Asszony.

Nigar asszony: Gyerünk lányok, takarodó! Hamar, hamar mindenki! Mosdó ruhákat gyorsan levenni! Mozgás! Befelé, és tessék öltözni! Mindenki lát maga mellett egy hálóinget, vegyétek fel, és feküdjetek le!
Mindenki felvette a földről, még Aleksandra is, csak ő utána földhöz is vágta. Ekkor oda ment Dazse asszony, és szó szót követett.

Dazse asszony: Alex, vagy Aleksandra! Mindegy, bármi is a neved! Ne akarj magadnak büntetést, azonnal vedd fel!
Ekkor Nigar asszony is közelebb lépett, majd a földre lökte Aleksandra-t. És ő is megszólalt.

Nigar Asszony: Ez a topkapi palota lányok! Az oszmánuralkodók otthona, és ti mindannyian Szulejmán Szultán tulajdonai vagytok!
Közelebb ment Aleksandra-hoz majd folytatta a mondandóját.

Nigar Asszony: A nagyasszony, pedig aki magához hívatott, a Szultán édesanyja, úgy hogy tekintsd megtiszteltetésnek!
Az egyik ágyas csodálkozva kérdezte Nigar-t a Szultán nagyasszonyról.

Maria: Igaz, hogy beszél oroszul?
Dazse: Mi után, a crimi uralkodó leánya. De véletlenül se higgyétek közületek valónak! Ő uralkodói vér.
Dazse asszony ez után visszavonult, majd Nigar asszony vette át a háremet.

Nigar asszony: Jól van lányok! Öltözzni!
Nigar asszony félre hívta Aleksandra-t és elmondta neki mit, hogy csináljon, és ami a legfontosabb hogyan kerülhet be az uralkodói családba.

Nigar asszony: Idefigyelj! Itt mind rabszolgának számítunk, de ha van egy kis eszed, nem kell rabszolgaként élned! Ehhez engedelmesség, odaadás, és türelem kell! Ha a Szultán boldog veled, a kegyeibe fogad majd. Hogyha ezt eléred, nagyon jó esélyed lesz arra, hogy tőled várjon ajándékba egy gyermeket, egy új trónörököst. És ez az igazi élet!
Ekkor Nigar asszony ott hagyta Aleksandra-t, oda lépett hozzá az egyik barátnője az ágyasok közül Maria, és megkérdezte, hogy mi történt.

Maria: Mi volt? Mit mondott neked Aleksandra?
Aleksandra: Semmit, nem érdekes! Aludjunk jó?
Ez éjjel rossz álom gyötörte Aleksandra-t. Csak a családja járt a fejében, és a volt szerelme Leo. Álmában megjelentek a szülei, és közelebb ment hozzájuk. Amikor jól kivehetőek voltak, hogy azok tényleg a szülei, akkor átölelte őket. Nagyon fájt neki hogy elszakították őt a családjától, és a szüleit megölték. De álmában végleg eltudtak, búcsúzni egymástól.

Aleksandra meglepődötten megszólította szüleit.
Aleksandra: Nem látom sebeiteket! Mi történt? Ugye értem jöttetek? Anya, nekem itt rossz! Kín, és szenvedés honol mindenütt. Vigyetek magatokkal!
Aleksandra Édesanyja: Nem vihetünk el Aleksandra! Életednek itt van értelme kislányom! Bosszút kell állnod, meg van hozzá az erőd, hogy megtorold mind azt, amit velünk tettek! Nyerjék el a büntetésüket! Hogy megnyugodjunk!
Aleksandra: Leo hol van? Ő miért nincs itt?
Aleksandra Édesanyja: Nem jöhetett! Megpróbáltuk elhívni, de hiába!
Aleksandra: Nélkületek gyenge vagyok! Így nem tudom megcsinálni, lehetetlen!
Aleksandra Édesapja:
Kislányom! Hidd el, sikerülni fog! Isten akaratával és a miénkkel! Inkább csak még erősebb lettél!
Ekkor Aleksandra felriadt. És Maria is ott volt mellette.
A másnap kora reggel a nagyúr, és főbizalmasa a Validéhoz mentek áldásért. Ezen a napon kezdték meg az ágyasok taníttatását is. Kora reggel a háremben sorba kellett állniuk a lányoknak. Dazse asszony, Nigar asszony, és Sümbül Aga ment be kora reggel a hárembe. A lányok nagyon viháncoltak, kacarásztak, de mikor belépett a hárem két vezetője, és egy tanár, rögvest elhallgattak, hiszen Dazse asszony is rá szólt a lányokra.

Dazse asszony: Elhallgatni, de rögvest! Olyanok vagytok, mint a gyerekek! A mai naptól fogva, meg kezdjük tanításotokat! A legjobb mesterek okítanak majd titeket bölcsességre, műveltségre, és főként az ágyasoknak való kijáró szépség művészetére!
Sümbül Aga: Annak, aki engedelmes, és persze szorgalmas, annak maga lesz a mennyország! Aki nem arra a kénköves pokol vár ugyanitt! Ezt jegyezzétek meg! Most pedig sorakozó! Fejet lehajtani, fejet le!
A lányok előrébb léptek, és igazodva sorba álltak. Dazse asszony oda lépett Aleksandra-hoz.

Dazse asszony: Ugye te is megértetted Alex? Felfogtad?
Aleksandra: Igen, fel! Asszonyom!
Mindeközben ahogy a Szultán édesanyjához ment áldásért, mást is megkérdezett édesanyja.

Szulejmán: Jó anyám! Áldásod nélkül nem indulhat a nap!
Valide: Én gyermekem, Szulejmánom! Rendre imádkozom érted, hogy Allach óvjon téged! Oszmán házunk fénye vagy te!
Szulejmán: Csak utánad édesanyám!
Valide: Mahidevranról, és unokámról mi híred? Érkeznek hamarosan ugye? Minden készen áll fogadásukra!
Szulejmán: Már úton vannak, csak ennyit tudok!
Úton is voltak, a hintóban Mahidevran Szultáná ült első szülött fiával Mustafa-val. Mustafa a palotába utazásakor hét esztendős volt. Amikor a lányokat tanítatni vitték, a nagy Szulejmán Szultán is arra igyekezett. Ahogy kiléptek a lányok a hárem ajtaján, egy őr sietett, hogy bejelentse, a nagyúr jöttét.

Őr: Ő felsége, Szulejmán Szultán érkezik, utat neki!
Sümbül Aga: Gyorsan sorba állni! Meghajolni! Fejeket le, Fejeket le!
A lányok sorba is álltak, szépen meghajoltak. Amint ő felsége elhaladt előttük csak Aleksandra nem tudott nyugton maradni, és egyszer csak megszólította a nagyurat.

Aleksandra: Szulejmán Szultán!
A Szultán hátra fordult meglepő arccal és Aleksandra-ra nézett. Mindenki feszült figyelemmel nézte a Szultánt, hogy mi is fog történni, de épp hogy ki mondta a lány a nevét, a Szultán rögtön oda ment és elé ált. Az ágyas összeesett, de a Szultán elkapta, így hát az ő karjaiba esett. Később felvitették a szobájába, ahol borsot törtek az orra alá, és magához tért. Dazse asszony, és Sümbül Aga gondolták, hogy Aleksandra csak szimulálta az ájulást.

Dazse: Remélem elégedett vagy! Nem tudod mit jelent leszegni a fejedet? Netán hallottál valami olyasmit, hogy megszólíthatod őt? Vagy tanítottuk volna, hogy elájulj előtte?
Sümbül Aga: Nem tanult ez a világon semmit! Honnan vetted a bátorságot, hogy nevén szólítsd uralkodódat, ezt mondd meg! Ott helyben lefejezhetett volna, mégis mit képzeltél?
Dazse:
A zeneóráig kitalálom még mi lesz a büntetésed!

Ekkor Dazse, és Sümbül kivonultak a szobából, és csak Maria, és Aleksandra maradt bent.
Aleksandra: Nem olyannak tűnt, mint aki fejem vétetné.
Maria: Csak megjátszottad mi? Nem vagy ép eszű Alex! Mi a fenének kellett ezt csinálni?
Aleksandra: Egyszer majd te is omolj a karjaiba, és akkor majd megtudod!
Maria: Na, gyere!
Amíg a hárem leányait tanítsák, az uralkodó sem pihenhet, fontos hadiügyek, politikai ügyek várnak rá. A Szultán Ibrahimmal sietett a dívány gyűlésére. Achmed Pasa szóvá is tette.

Achmed Pasa: Uralkodónk a pargali barátjával együtt jön. Hogy nevezhette ki ezt az Ibrahimot legfőbb bizalmasává? És mint fővezér, miért nem tetted szóvá? Közülünk egyedül neked áll jogodban!
Piri Pasa: Ha majd átveszed tőlem a helyemet, ellenezheted Achmed Pasa! De addig kénytelen vagy eltűrni! Veled együtt Ferhát Pasa! Megszóljátok véreteket?
Ferhat Pasa: Félre értetted Piri Pasa! De elnézésedet!
Ahogy így beszélgettek a pasák, odaért a Szultán is. Majd édesapja legjobb barátjára nézett.

Szulejmán: Jöjj velem Hasszandzsam! Elsőként apám legkedvesebb barátjával beszélnék! Kövess hát én vezérem!
Amikor beértek a díványgyűlési szobába, a megboldogult apjáról kérdezett az uralkodó.

Szulejmán: Sokat szenvedett?
Hasszandzsam: Igen! De elméje végig tiszta volt! Nem borult el! Utolsó leheletéig kérte, hogy imádkozzam, és úgy segítsem át a sötétségbe! Nyugodjék békében!
Szulejmán: Rólam kérdezett?
Hassanjamm: Az utolsó éjjel, sokszor a te nevedet mormolta uram! Száznál is több hadihajót készíttetett a rodosi hadjáratra, Jaffer Agának. Szelim Szultán ő méltósága mindig azt mondta; míg Rodos nincs a kezükben addig a Földközi-tengeren soha nem lesz béke!
Szulejmán Szultán kissé ráförmedten kérdezte Hassanjamm-ot.

Szulejmán: És te semmit nem mondtál neki tengerkapitányról Jaffer Agáról? Vagy például az egyiptomi kereskedőkkel milyen igazságtalanul bántak? Vagy a ruméliai falvakban elkövetett barbár kegyetlenségekről említettél részleteket? A tevéziek lemészárlásáról esetleg? Halljam hát Hassanjamm! Te, aki a nagy Oszmán becsületről papolsz, ezeket elhallgatod? Hallod és látod, majd nem szólsz senkinek róla?
Hassanjamm: Nem, Nagyuram!
Szulejmán: Van egyéb mondani valód nekem?
Kint a Pasák türelmetlenül vártak, majd megszólalt Achmed Pasa.

Achmed Pasa: Mi tart ennyi ideig? Miről beszélhetnek?
Szulejmán Szultán behívta a pasákat, és azzal megnyitotta a dívány gyűlését.
Szulejmán: Először te szólj kincstárnokom! Had haljam, hogy állnak az udvar aranykészletei?
Kincstárnok: A megboldogult Szelim Szultánnak köszönhetően, a kincstár csordultig tele van jó uram! A mai összeírás szerint a kincstárban, 6 380 520 dukát van. Az állami adókból pedig ez évben 11 000 000 aranydukát bevételünk lett.
Szulejmán: Tehát kellőképpen biztosítva van a háttér, hogy mielőbb felkészüljünk, a hadjáratokra. Már is kezdjétek el szétosztani a 3000 akcsét a janicsároknak jutalomként. Ha ez meg van, kérek egy újabb összeírást a kincstári maradékról!
Ez után a Szultán hirtelen felállt székéből, és az előtte kiterített térképhez lépett kardal kezébe.

Szulejmán: Nagyurak! Tudjátok mért terítettem ki ide ezt a térképet? Mert azt akarom, hogy a világ is így a lábaink előtt heverjen. Mi már nem egy balkáni hatalom vagyunk, így az európai kontinensre összpontosítunk! Nándorfehérvár, Buda, Bécs, Róma az összes jelentős nagyvárosban megforgatjuk a kardunkat! Ugyanakkor a keletnek sem fordítottunk hátat. A Kaszpi-tengeren túlra terjesztjük ki határainkat!
Piri Pasa: Úgy legyen! A Isten segítségével, és a te mindenható erőddel uram!
Szulejmán: Az én ellenségem nem Ismail! Aki ellenségem, az Károly király, Ferenc, és a Tudorok. Kik vatikáni gyaurok lettek. Az első célpontunk Rodos! A Földközi-tenger az Oszmán ház tulajdona lesz. Mától a tudtunk nélkül egyetlen hajó sem bonthat vitorlát! Mert mi leszünk a szél, a villám, és a mennydörgés!
Még aznap este a nagyúr befejezte egy műalkotását, egy gyémántgyűrűt, közben arra a pillanatra gondolt, amikor Aleksandra a karjaiba omlott. Másnap ismét volt egy díványgyűlés.

A szultán bement a Pasákhoz.
Szulejmán: Légy irgalmas, és könyörületes. Az irgalmas, és könyörületes Allach nevében ezennel megnyitom a díványgyűlését. E trón, e hatalom, Allach törvényeinél sosem lehet erősebb. Szent könyvünk a korán, igazságosságot, és jóságot parancsol. Az oszmán igazságszolgáltatás miként a mindenkori Szultán szava is, a törvények értelmét erősíti. Az a hatszáz egyiptomi család, akiket hosszú éveken keresztül erőszakkal távoltartottunk otthonuktól, ma felszabadulnak, és akaratuk szerint bármikor hazatérhetnek ősi földjükre, vagy ha nem, mostantól egyenrangú polgárként kezelendők. Az iráni, és tebizi kereskedőkkel szembeni bolygottat azonnali hatállyal eltörlöm. Azokat, akiket sérelem ért, kárpótlás illet meg! Azokat pedig, akik bármilyen ürüggyel kínozták, vagy üldözték, az itt élő közösségeket törvény elé állítom, ahol felelni fognak bűneikért. A korán, mindannyiunknak azt parancsolja, legyen szó akár idegenekről, hogy mindenkiben az igazságot keressük. Ennek fényében, és uralkodói jogomnál fogva, megparancsolom Jaffer Aga tengerkapitány előállítását. Zsarnokságért, elnyomásért, az anatóliai falusiak javaiban tett károkért, és elrendelem, hogy ezen, bűneiért a törvény szerint kínoztassék meg!
Jaffer Aga hírtelen a nagyúr elé térdelt, míg a többi pasa megpróbálta visszatartani, de végül az őrök vitték el, s mindeközben a felséges úr kegyelmét kérte.

Jaffer Aga: Nagyuram, kegyelmezz nekem, ezek rágalmak, aljas hazugságok! Az egész csak rágalom, Allachra esküszöm! Nem vagyok bűnös, szavamra nem ártottam nekik! Könyörgök uram hallgass meg! Engedd, hogy szóljak magamért, rágalom! Árulás történt, isten a tanúm!
A díványgyűlése folytatódott tovább. Mindeközben zajlottak az események a palotában. A Valide-nél járt Dazse asszony, s megkérdezte a hárem ügyeit a Valide.

Valide: Egyedül téged ismerlek a lányok felügyelői közül! Mi lett azzal a folyton visítozóval? Sikerült őt megnevelni?
Dazse: Igen eleven lány. De gyorsan tanul! Éles elmére vall.
Valide: Nekünk nem okos lányok kellenek, hanem jól neveltek, tudod! Ne légy hát elnéző vele!
Hatice: E mellett szép leány is!
Valide: A szépség múlandó. Lásd, én nem egy szépséget ismerek, aki mostanra egy vályogházban, koszban és sárban él.
Ekkor a hárem egyik felügyelője kopogtatott Sümbül Aga.
Sümbül Aga: Úrnőm, engedelmeddel! Szulejmán Szultán az imént parancsolta meg, hogy a tengerkapitányt Jaffer Agát kivégezzék.
Valide: Ha az uralkodó így látja helyesnek, én támogatom! Nyilván jó döntést hozott, mint mindig. Sümbül, estére készíttess fényűző lakomát gyermekemnek! Mindenféle különlegességgel, és a legszebb lányok álljanak ma szolgálatára! Megérdemli, azt hiszem! Ja és kérd meg Ibrahimot segítsen a választásban! Igen jó ízlése van.
Sümbül Aga azonnal sietett is Ibrahimhoz, hogy segítségét kérje. Amikor a hárem ablakából nézték a lányokat, épp az egyik meghajlási tanítás folyt. Közben Aleksandra viccelődött, ez különösen felkeltette Ibrahim figyelmét. Majd kérdezősködni kezdett Sümbül Aga felé.

Ibrahim: Az, ki?
Sümbül: Ne, őt kérlek, hagyjuk! Aleksandra az őrült crimi.
Ibrahim: Crimi?
Sümbül: Ruténiai, egy helyi ortodox pap lánya.
Ibrahim: Szóval ortodox.
Sümbül: Igen, az! Tatár rablók hurcolták el a falujából. Eladták a crimi udvarnak, onnan került ide! Ha láttad volna miket művelt eleinte! Mint egy vad ló, ú, kezelhetetlen volt! De azért van az a kéz, ami ért hozzá, ugye!
Ibrahim: Rendben! Őt készítsétek elő!
Sümbül: Aleksandra-t?
Ibrahim: Igen! És azt, aki mellette van!
Sümbül: Az alacsony?
Ibrahim: Igen! És azt, amelyik most háttal áll nekünk!
Sümbül: Ő már jobb választás!
Ibrahim ezután Sümbül Aga felé fordult, és bólintott, azután elment. Viszont, ebben a pillanatban megérkezett a Szultán felesége, Mahidevran, és fia Mustafa. Ahogy az hátsó kertben sétáltak a palota bejárata felé, Mustafa csodálkozva nézte a falakat, és azt mondta.

Mustafa: Ez a palota tényleg nagy! És itt minden az enyém is?
Mahidevran: Igen fiam, a te palotád is, és a mienk!
Mustafa: Olyan nagy, hogy elveszek benne. Hogy talállak akkor meg?
Mahidevran
: Én mindig látni foglak! Ne félj! Na, gyere, vár a nagymamád!
Mahidevran és fia befelé tartottak a palotába. Csak szegény asszony nem tudta, hogy vesztére fog válni itt az élet. Az estére nagy mulatság szervezését készítette Ibrahim, amit az uralkodóval is megbeszélt!

Ibrahim: Az úrnő ma estére mulatságot szervez a tiszteletedre, páratlan lakomával! Engedelmeddel, Sümbül Agával kiválasztottuk neked az esti ágyasokat. Köztük van Aleksandra is, aki a mi nap a karjaidba omlott nagyuram!
A szultán ezt mosolyogva hallgatta, de amikor ki mondta Aleksandra nevét Ibrahim, akkor hirtelen hátra fordult és meglepődve kérdezte Ibrahimot.

Szulejmán: Te beszéltél egy ágyassal?
Ibrahim: Jaj, dehogy is nagyuram! De azt is tudom róla, hogy a crimről hozták ide!
Szulejmán: A crimről érkezett?
Ekkor egy őr kopogtatott, s lépett be a Szultán lakosztályába, és bejelentette asszonya, és fia érkezését.

Őr: Felség! Az ifjú Mustafa megérkezett! A szultánnagyasszony lakosztályába van.
Ibrahim: Újabb remek hír!
Szulejmán: Bizony, az! A fiam újra itthon. Majd folytatjuk!
A felség sietett is azonnal édesanyja lakosztályába, hogy lássa kisfiát, és asszonyát. A szultánnagyasszony is örült érkezésüknek.

Valide: Mustafám! Ha tudnád mennyire hiányoztál nekem! Nem bírok magammal csillagom! Ugye én is hiányoztam neked?
Mustafa: Igen nagyon! Hol van apa? Őt mikor láthatom végre?
Mahidevran: Kicsit később! Neki most dolga van, tudod! Itt van viszont Hatice nénéd is!
Hatice: Szervusz Mustafa!
Mustafa: Parancsolom, hogy vigyetek apámhoz! Ez az én palotám nem igaz? Akkor engedelmeskedjetek!
A Valide-nek nem tetszett, amiket unokája szájából hallott. Mindenki nagyon meg volt lepődve. És rákérdezett kissé mérgesen Mahidevran-ra.
Valide: Mióta beszél így ez a gyerek? Távolléted alatt rágtad ezeket a szájába?  Kérdeztelek! Bocsáss meg nekem úrnőm! Gyere ide hozzám Mustafa! Jöjj! Ennek a palotának egyetlen ura van fiam! Szulejmán Szultán ő méltósága. Halljam tőled is!
Mustafa: Szulejmán Szultán ő méltósága.
Valide: Így többet ne viselkedj! Ha játszani akarsz, kint lehet! Kísérjétek a külső kertbe!
Mahidevran ijedten szólt a Valide-hez.

Mahidevran: Még gyerek, nem kell ennyire komolyan venni. Engedelmeddel!
Valide: Nála elnézem, de nálad már kevésbé! Elvégre te neveled őt!
A háremben is folytatódtak a munkálatok erősen. Amikor hírtelen belépett Dazse Asszony, és Sümbül Aga, erősen meglepődtek a lányok. Majd Dazse asszony kiválasztotta a lányokat.

Dazse: Te, és te! Maria, Aleksandra ti is jöttök velünk! Mi lesz? Tiltás, büntetés, botütés?
Sümbül Aga: Reméljük egyik sem!  Ha jól végzitek a dolgotokat, ugyanis szórakoztatnotok kell! Táncolni, énekelni tudtok ugye? Táncolni-forogni ti fehérnép! Pörögni, forogni. Kecsesen, csábítóan, ha a Szultán úgy kívánja! Na, jó! Kifelé, mozgás!
Az este beköszöntött a mulatság, a lányok táncoltak, szórakoztatták a Szultánt. Aleksandra-nak volt egy magán tánca is, aminek a végén a nagyúr egy lila selyemkendőt ajándékozott neki. Amikor a táncnak, és mulatságnak vége lett, Nigar asszony visszakísérte a lányokat a szobájukba.

Nigar: Nagyon szép az a kendő!
Sümbül: Csak aztán vigyázz is rá! Jövőd záloga lehet! Holnap éjjel talán épp annak köszönheted álmodat!
Aleksandra: Ezt hogy érted? Mi lesz holnap?
Sümbül: Nigar asszony!
Nigar: A Szultán téged vár! Holnap éjjel az övé leszel!
Aleksandra: Mert, hogy?
Nigar: Mert uraddal fogsz hálni! Ne hidd, hogy nem láttam kéjes pillantásod a táncod alatt Aleksandra! Hagyd hát ezt a romlatlan szolga szerepet!
Maria: Aleksandra! Elvarázsoltad a Szultánt elsőre, és ez nem akármilyen tett!
Aleksandra: Csak nem irigykedsz Maria?
Amikor eljött az este az uralkodó Aleksandra-t kérette magához. Sümbül Aga bement a hárembe közölni a hírt. Aleksandra nem habozott, nagyon sietett a Szultánhoz. De mikor a felséghez vezették Mahidevran szolgálója Gülscha állt a Szultán ajtaja előtt, és a nagyúr erősen meglepődött mikor Aleksandra helyett Mahidevran lépett be a szobába. Majd így szólt.

Mahidevran: Nagyuram, íme, az ágyasod.