3.rész

Mahidevran nem tudott megnyugodni, szinte csak zokogott.
Mahidevran: Miért csinálja ezt velem? Tudja, hogy mennyire szeretem. Hogy teheti?
A nagy sírás közepette a lakosztályba lépett Hatice úrnő, mikor meglátta, hogy Mahidevran asszony sír, oda ment, hogy vigasztalja, s érdekelte mi hát a baja?
Hatice: Mahidevran! Mi történt, mi a baj? Miért sírsz, mondd!
Mahidevran: Szégyenbe hoztak Hatice! Míg én itt ülök, s epekedve várok, ő egy rabszolga karjai között keresi a boldogságot.
Hatice: A bátyám, a Szultán. Nincs jogunk beleszólni az életébe. Bárhogy éli. De, ettől függetlenül, te az övé vagy, mint a legkedvesebbje. Semmilyen ágyas nem vetekedhet veled!
Aleksandra, pedig a Szultánnal, csak nevetgélt, és nagyon elvoltak. A lány azzal nevetette az uralkodót, hogy embereket utánozott, és a Szultánnak ki kellett találnia.
Aleksandra: Na és ő ki?
Ekkor az ágyas kihúzta magát, szigor tekintettel nézett a nagyúrra, és mintha egy botot fogna kezében.
Szulejmán: Talán, Daye asszony?
Kérdezte nagy vidámsággal.
Aleksandra: igen!
Ekkor nagyot nevetett az uralkodó és a lány is. Ezután folytatta az ágyas a mutogatást. Rugózni kezdett lábával, és csípőjét billentgette jobbra, balra és azt mondta.
Aleksandra: Táncolj, táncolj, táncolj, táncolj.
Szulejmán: Ki ez?
Aleksandra pózt váltott, és a bal kezét behajlította, majd a bal tenyerébe tette jobb kezét, és jobb tenyerével az arcát érintette.
Szulejmán: Sümbül Aga?
Aleksandra: Igen!
Ekkor ismét végtelen kacagásba kezdtek. Ez után a Szultán odament, s megcsókolta Aleksandra-t. S azután azt mondta neki az uralkodó.
Szulejmán: Hürrem!
Aleksandra: Hümrem, Hümrem.
A Szultán odahajolt füléhez s megint azt mondta neki.
Szulejmán: Hürrem. Ismételd! Hürrem.
Aleksandra: Hürrem.  És ez mit is jelent?
Szulejmán: Hürrem az, aki engem megnevettet, s felvidít. Így mostantól a te neved, Hürrem.
S ezután az uralkodó megcsókolta a lányt, és ismét vele töltötte az éjszakát.
Másnap reggel két fontos dolog is történ a palotában. Az egyik, hogy Hürrem ki egykor Aleksandra volt, felkerült a kivételezettek emeletére. Míg a másik, hogy hírek érkeztek az uradalomba, s kérések levélben a néptől. Ibrahim egy ládába vitte az uralkodó elé, aki Piri Pasa-val ált a kertben, ahol Mustafa-t felügyelték, és tanítatták.
Ibrahim: Nagyuram! A kérések a pénteki imáról, megtekinted őket?
Szulejmán: Tedd csak le! Alattvalóink bizalma, birodalmunk záloga, olvass egyet!
Ekkor Ibrahim lehajolt, és kinyitotta a ládát, majd megragadott egy levelet, kibontotta és olvasni kezdte azt.
Ibrahim: Fényességes Szultán! A galatai kereskedők vagyunk, pamut kereskedelemmel foglalkozunk. Uram, az adók tönkre tesznek minket! Tudjuk, hogy kötelességünk adót fizetnünk az Oszmán államnak, de a velencei gyaurok nálunk jóval olcsóbban szerzik be az árut, és vámmentességük miatt kevesebb munkával hasznuk sokszorosa a miénk. Ezt igazságtalannak érezzük.
Szulejmán: Hallod ezt Piri Pasa? Igazságtalanok vagyunk. Szabjanak ki vámot a velencei kereskedőkre, a hazaiakét pedig csökkentsék!
Piri Pasa: Még ma kihirdetik parancsodat nagyuram!
Szulejmán: Egyéb történés?
Ibrahim: Sereged, és janicsárjaid zsörtölődnek. Harcba indulnának. Hitük szerint nagy zsákmány vár rájuk a gyauroknál, amit neked ajánlanának nagyuram!
Piri Pasa: Verhat Pasa a mi nap indult el hétezer janicsárral. Mint tudod, az áruló Jamberdi helytartó elébe vonulnak.
Szulejmán: Egy hadjáratra fel kell készülni! Különösen igaz ez a Rodoszra.  Mert elsődleges célunk nem lehet más. A várost, melyet a dicső őseimnek, de még a hódító Mehmed-nek sem sikerült bevennie.
Mindeközben a Valide elé járult Mahidevran. A Szultán felesége, amikor belépett a szultánnagyasszony lakosztályába, illedelmesen meg is hajolt.
Valide: Mustafa hol van?
Mahidevran: Reggel elment Ibrahimmal! Az uralkodót követték, köszöntésre.
Valide: Mustafa egész jövőd záloga. Neki semmi mást nem rendelhetsz alá. Az ő mosolya, jóhiszeműsége, a te boldogságodnak ára. És én, nem akarlak többé kesergő asszonynak látni téged!
Ezután lánya, Hatice felé fordult, s utasította őt.
Valide: Hatice, leányom! Estére rendeld ide a háremet! Hívd a zenészeket, és rendezzünk egy táncos mulattságot. Szeretném, ha beköltözne egy kis vidámság!
Hatice: Az, ránk férne! Megyek is szólni Daye-nak, hogy készülődjön.
Mahidevran: Én addig engedelmeddel megnézném, mi van Mustafa-val.
Ekkor hírtelen felpattant Hatice, s Mahidevran-nak szólt.
Hatice: Várj meg én is jövök!
Amikor elindultak Mustafa-ért látták az ablakból, hogy édesapjával van. Ahogy odaértek, Hatice meg is szólította Ibrahimot.
Hatice: Téged már kifárasztott?
Ibrahim: Engem ő nem tudna! Mustafa-val lennem öröm, és megtiszteltetés.
Az uralkodó látta szomorú, ámbár kissé dühös tekintetét asszonyának, s odakísérte fiát. S ekkor Mahidevran így szólt.
Mahidevran: Mustafa! Gyere mennyünk, mára elég volt! Ne tartsuk fel az uralkodót!
Szulejmán: Igazad van! Menny Mustafa, hallgass édesanyádra! Hatice, kérlek, kísérd be őket!
Estére járt, mikor a mulattság kezdetét vette. Minden lány sietett le az emeletről, egyedül Hürrem állt meg, s maradt az emeleten. Később az asszonyság megpillantotta, ahogy ajtót nyitottak a Valide-nek, és Mahidevran-nak. Amikor az uralkodó asszonya belépett, szúrós tekintettel nézték egymást Hürrem-el. Majd Gülsah-hoz fordult és szólt neki.
Mahidevran: Ő mit keres ott?
Gülsah: Úrnőm! A kivételezettek közé került. Hürrem asszonyság.
Mahidevran: Hívd le nekem!
Gülsah: Most? Ide? A szultánnagyasszony előtt? Mit szól majd?
Mahidevran: Ne feleselj Gülsah, kértem valamit! Hívd ide elém!
Ahogy befejezték a párbeszédet, Gülsah siettet, hogy eleget tegyen az úrnő parancsának. Hürrem le is ment, viszont nem tetszett neki, hogy Mahidevran úrnő is ott tartózkodik. Egyszer csak az úrnő megszólította egykori nevén. Aleksandra-nak hívta, ekkor feszült figyelemmel nézett mindenki az úrnőre, s Hürrem-re.
Mahidevran: Aleksandra! Hallottam rólad, hogy szépen táncolsz! Én is szívesen megnézném, Aleksandra!
Valide: Táncolj hát!
Majd ekkor Hürrem felállt, és széles mosollyal táncolni kezdett. Mahidevran úrnő meglepő tekintettel figyelte az ágyast. A zene, míg ment, hirtelen közbe szólt Mahidevran úrnő is.
Mahidevran: Remek Aleksandra! Valóban tehetséges táncos vagy!
Hürrem: Hürrem!
Mahidevran: Hogy mit mondasz?
Hürrem: Az én nevem, Hürrem! Nem Aleksandra, Szulejmán Szultán akaratából.
Mahidevran: Netán, szót adtam volna? Aleksandra.
Hürrem: Te nekem nem parancsolsz!
Valide: Vigyétek ki innen. Ezt a sértést nem tűröm el, börtönbe vele!
Ekkor az őrök odamentek, s megragadták Hürrem karját, és elhurcolták. Miközben hurcolták, csak kiabált, hogy engedjék el.
Hürrem: Engedjetek el! Én nem megyek börtönbe!
Őr: De bizony bemész!
S azzal belökték őt az egyik zárkába. Sümbül Aga is kísérte az őröket, majd távozásukkor így szólt Hürrem-hez az Aga.
Sümbül: Remélem, itt észhez térsz!
Mikor a mulattságnak vége lett, akkor mindenki visszavonult lakosztályába. Mahidevran úrnőn látszott, hogy nagy örömét lelte Hürrem rabságában. A lakosztályában Gülsah-val beszélgetett.
Mahidevran: Most már biztos nem nagy a szája.
Gülsah: Patkányok, és pókok közt aligha. Úgy kell neki.
Mahidevran: Táncolhat a rágcsálóknak. Igaz?
Másnap Ibrahim magában járta a piacot s kérdezte az eladókat, hogy megy a dolguk. S hát egyszer nagyon feltűnően kifigyelt egy embert, aki ült az egyik épület tetejében. Majd akkor megkérdezte az eladót, hogy ki is ő?
Ibrahim: Hát az a szépreményű alak odafent az kicsoda, és mit csinál?
Eladó: Ja, ő? Matrakci Nasuh. Bolond alak, de rendes. Nézegeti a népet. Írogat róluk, meg rajzol. Állítólag remek szeme van, amit egyszer látott, ő az biza nem felejti. Ha óhajtod uram, ide hívom! Matrakci gyere le! Egy úr látni akar téged!
Matrakci: Én ugyan senki fiáért le nem megyek!
Eladó: Ilyenkor arra vár, hogy meghívja őt valaki valamire.
Ibrahim: Jöjjön csak, a vendégem egy serbetre.
Eladó: Gyere Matrakci! Gyere, gyere!
Rögtön le is jött, s oda ment Ibrahimhoz.
Ibrahim: Légy üdvözölve!
Matrakci: Mit tehetek érted?
Ibrahim: Miért hívnak téged Matrakci-nak?
Matrakci: Mert mindig nyerek Matrack-ban és elnyerem a pénzüket.
Ibrahim: Aztán mi érdekel még?
Matrakci: Bármi, amiben az ember jól érzi magát. Ismerős vagy nekem! Rajzoltalak is már!
Ibrahim: Jól van, hagyd, ne keresd, biztosan nagyon szép! Játszanék veled, de nagypénzben, mit szólsz hozzá?
Matrakci: Legyen! De már most szólok, ha nyerek, ne nyafogj!
Ibrahim: Nem szokásom, ha tele vagyok arannyal!  Akkor mehetünk, Matrakci uraság?
Ahogy elindultak, rögvest a palotába vezette Matrakci-t, hogy bemutassa őt az uralkodónak.
Ibrahim: Nagyuram! Bemutatnám neked, Matrakci Nasuh-ot. Igen tehetséges művész. Jártas a matematikában, és remek Matrak játékos.
Szulejmán: Igaz, amit hallottam?
Matrakci: Más különben meghazudtolnám őt Szultánom!
Szulejmán: Akkor lássuk, hogy játszol!
Ibrahim: Nagyuram! Csak pénzben hajlandó.
Szulejmán: Majd mennél dicsekedni a pornépnek, hogy elnyerted a pénzemet igaz?
Ekkor ijedt tekintettel nézett a Szultánra, s azt felelte.
Matrakci: Én soha! Ilyet én nem tennék Szultánom!
Szulejmán: Helyes! Hozzátok a felszerelésemet!
Valóban játszottak Matrak-ot, amiben a Szultán aratott győzelmet. Később vissza vonultak, s egy hamar este lett. Este Sümbül Aga gyújtott gyertyát az uralkodó lakosztályában, s az uralkodó megszólította.
Szulejmán: Sümbül Aga!
Sümbül: Parancsodra nagyuram!
Szulejmán: Kéretem Hürrem asszonyt ma estére.
Sümbül Aga-nak elakadt a lélegzete, szóhoz sem jutott, s csodálkozott csak.
Sümbül Aga: Jelenleg büntetésben van Szultánom!
Szulejmán: Miről beszélsz? Ki büntette meg, és milyen alapon?
Sümbül Aga: A szultánnagyasszony parancsolta így.
Szulejmán: Eredj, és hozd ki a börtönből! Azonnal!
Sümbül Aga: Igen is, nagyuram!
Sümbül Aga rögvest sietett, hogy kihozzák Hürrem-et a börtönből. S felvitték őt a lakosztályába. Később az uralkodó is oda sietett. Majd mikor belépett az ajtón, meglátta a lányt, ahogy csapzottan, és koszosan ott feküdt az ágyon.
Szulejmán: Hürrem. Semmi baj! Itt vagyok veled, már nincs semmi baj! Hívjátok az orvost, és kapjon enni, inni bőséggel!
Másnap Mahidevran úrnő nagy boldogsággal ébredt, annak tudatában, hogy Hürrem még mindig a börtönben van.
Gülsah: Csak úgy ragyog ma asszonyom! Látszik, hogy boldog.
Mahidevran: Van okom. Végre jól aludtam. Hosszú idő után először. Helyükre kerültek a dolgok. Minden úgy van, ahogy kell.
Gülsah: Hürrem-et..
Mahidevran: Hallani sem akarom ezt a nevet! Nem érdekel!
Gülsah: Bocsásson meg asszonyom!
Mindeközben a palotában helyre kellett tenni a hadiügyeket, ezért Ibrahim ment is egyenest a Szultánhoz, hogy közölje, várják őt.
Szulejmán: Üdvözöllek! Halljam, ma milyen teendők várnak rám.
Ibrahim: Nagyuram, a fő defterdár, és Piri Mehmed Pasa várják az új adókról szóló rendelkezéseket.
Szulejmán: Meg lesz!
Ibrahim: A lengyel követ délre várható, és három másik küldöttség is érkezik ma!
Szulejmán: Valami rendkívüli esemény a palotán belül?
Ibrahim: Ha Hürrem-re célzol, ő gyógyul. Folyamatosan figyeltetem, ahogy megparancsoltad!
Ekkor a Szultán felállt hírtelen székéből, s elindult az ajtó felé.
Ibrahim: Áldásért megyünk, ha jól sejtem, igaz?
Szulejmán: Ezúttal nem! Fontosabb ügyek szólítanak!
Daye asszony reggel azonnal ment a Valide-hez, hogy közölje a Hürrem-el kapcsolatos hírt, és hogy a kincstári ellenőrzések megérkeztek.
Daye: Asszonyom! Mára rendelte, a házi kincstári ellenőrzést. Mikor óhajtja megkezdeni?
Valide: Hagyjuk későbbre.
Ekkor közelebb ment Daye, és halkan odasúgta a Valide fülébe, mi történt Hürrem-el. Azért suttogott, mert Mustafa is ott volt.
Daye: Az uralkodó értesült arról a dologról.
Valide: Milyen dologról? Nem értelek!
Mustafa: Társaságban nem illik sugdolózni, nekem is mondjátok!
Daye: Megparancsolta Sümbül Aga-nak, hogy hozzák ki onnan. Nem sokat tehetünk!
Valide: Köszönöm Daye! Helyette az anyját bünteti inkább. Mindjárt dél, és még nem jött áldásomért. Elássa tekintélyemet, egy senkiházi rabszolga miatt.
Ezen a napon Hürrem-nek is másabb volt az állapota. Ayse-val, és Maria-val beszélgetett fent a lakosztályban.
Maria: Nagyon ijesztő hely igaz? Féltél?
Hürrem: Nem én!
Ayse: Egyél még néhány kanállal, hogy erősödj!
Maria: Bárcsak én is itt lakhatnék. Oly szép ez a szoba. Tényleg, utána ide is jött a Szultán igaz? Mi volt?
Ekkor Nigar belépett a szobába, és rendre utasította Maria-t.
Nigar: Maria! Indíts lefelé, takarítási nap van!
Hürrem: Ez nem tilos?
Nigar: Hallgass! Te csak gyógyulj meg! Ayse, te maradsz, és vigyázol Hürrem-re!
Ayse: Parancsodra!
Az uralkodó ezen a napon megtárgyalta az adókkal kapcsolatos dolgokat a Pasákkal. Amikor visszavonult lakosztályába, az erkélyén nézte a természetet. Nézte a folyónak gyönyörű kékjét, s ahogy a napsugara megcsillan vízén. De amint hátra fordult Hürrem asszony állt ott. S közelebb lépett hozzá, s megcsókolták egymást. Majd azután, levette a fátyolt, amely a ruháját díszítette, s betakarta azzal szemét, s bevezette a lakosztályába. Amíg rajta volt szemén a fátyol Hürrem asszonynak, addig a Szultán ráhúzta gyűrűs ujjára a Szultáni gyémántgyűrűt. Ez után levette a fátylat szeméről, és akkor Hürrem meglátta az ujján lévő gyémántgyűrűt, de szóhoz jutni nem tudott. A nagy Szulejmán Szultán megcsókolta Hürrem-nek kezét, s ezután ránézett Hürrem-re, mintha kérdezni szeretne valamit a Szultán.