9. rész

9. rész

Sümbül Aga odasietett az ágyas szobájába, hogy el kezdje faggatni. Azt hitte elárulja magát, de nem, van olyan okos hölgy ő, hogy nem árulja el magát.
Sümbül: Hogy vagy Hürrem asszony?
Hürrem: Jól, köszönöm!
Sümbül: Úgy miért remegsz egész testedben? Életed legboldogabb napjait kéne élned, hisz gyermeket vársz! Ami országunkban megvéd a haláltól is! Különösen, ha fiú utódot szülsz, az lenne még csak áldott állapot, igaz?
Hürrem: Még is félek!
Sümbül: És mitől félsz?
Hürrem: Mahidevrantól! Amiért az életemre tör!
Sümbül: Azt egyedül a hazugság fenyegeti! Nem így van Nigar? Te még biztosan emlékszel arra a görög ágyasra!
Nigar: Ja, igen, persze! Hogy ne emlékeznék?
Sümbül: Elhíresztelte, hogy állapotos, amiért ajándékokat, aranyat kapott! Míg nem kiderült, hogy párnát kötött a hasára! Bába sem kellett, hogy szaván fogják, és már repült is le egyenest a várfokról, kettévágott testel bele a tenger vízébe! Halljam hát! Terhes vagy?
Hürrem: Igen!
A Valide kicsit megnyugodott, főleg mikor leányával Hatice-vel beszélt. Az úrnő édesanyját az uralkodóról kérdezte.
Hatice: Kaptál már híreket az uralkodóról?
Valide: Nincsen, baja ne félj! Tegnap éjjel vele álmodtam, s ez csak jót jelent! Egy nagy vízpartján állt lovával. Majd hírtelen a vízbe nyúlt, és puszta kézzel kifogott egy halat! És nekem nyújtotta!
Hatice: A hal az élet jele! A jó sorunké!
Valide: Így van!
Ezt a beszélgetést Daye asszony szakította félbe, mert Kászim Pasa kissé türelmetlenül várta menyét.
Daye: Asszonyom! Kászim Pasa kérdezi felségedtől, hogy még meddig készülődik a menyasszony!
Valide: Az, történik, amitől féltem! Megtudtunk valami újat? Sümbül Aga beszélt Hürrem-el?
Daye: Elküldtem hozzá, hogy faggassa őt, de újabb válaszok még nem érkeztek! Nem hajlandó kiadni a titkát! Csak annyit mond, hogy terhes, és nem megy sehová!
Valide: Ez így nem lesz jó! Este vidd el őt a bábához, vizsgálja meg! De senki ne lássa! Erre nagyon ügyelj! Kászim Pasát pedig kérd türelemre! Holnapig várjon még!
Hürrem asszony a szobájában ücsörgött egész álló nap, s szíve szerelemére gondolt a fényességes Szulejmán Szultánra. Gondolataiba csak ő járt, s hiányába majd hogy nem beleszakadt szíve. ~Én Szultánom! Egyetlen harcosom! Hiányod majd hogy nem megöl! Siess vissza szerelmedhez, könyörgöm neked! Bár hallanád óhajom, kívánságom! Allah segítsd meg őt! Segítsd, hogy épségben haza térjen! Maria felment az emeltre, hogy beszéljen barátnőjével, s csak a kisablakon át tudtak beszélgetni.
Maria: Hürrem! Nekem nyugodtan megmondhatod! Nincs baba igaz?
Hürrem: Kérlek! Nincs! Szerelem van. Amit szívemből érzek! Neki tartogatom! Nem idegeneknek! Halljak meg, ha másik férfi ölelését fogadom!
Maria: Te tényleg őszintén szereted! Szegénykém!
Hürrem: Maria! Bújtass el engem, ne adj ki nekik! Bárhol!
Maria: Jól van! Tudok egy helyet! Gyere!
Az asszonyság, ahogy ki akart mászni az ablakon meglátta Daye-t, és Nigar-t hogy épp szobája felé tartanak.
Hürrem: Már hiába! Azonnal megölnének!
Az ágyas elhúzta a kisablak előtt a függönyt, majd hátrált, és eltört egy vázát. Annak darabját torkához tartva fenyegette a hárem felügyelőit, akik a hangra bementek.
Hürrem: Ne közelíts! Mert szavamra megölöm magam! Menny el!
Daye: Nem bántalak! Nyugodj meg! Ne tégy ostobaságot! Tedd azt le!
Hürrem: Nem teszem! Vissza!
Nigar: Hürrem asszony! Add ide jó? A kezedet már el is vágtad! Had kötözzem be! Jó? Egyre jobban vérzel! Kérlek, add ide!
Hürrem asszony odaadta ezután a vázának a darabját. Majd átölelte Nigar-t zokogva. Daye asszony pedig szólt.
Daye: Új hírt hoztam! A bába meg fog vizsgálni téged!
Hürrem: Az nem! Tudom, mit akar! Hogy elvetéljek!
Daye: Most már tényleg elég legyen! Mindenben csak rémeket látsz? Ide jön, megvizsgál, majd elmegy! Nigar asszony! Maradj addig vele!
Nigar: Gyere, üljünk le!
Este a bábaasszonyhoz vitték Hürrem asszonyt. Nigar lekísérte az emeleti részről, lent pedig Sümbül Aga, és Daye asszony várták őt. Ők vitték tovább a bábához. Később Nigar is utánuk ment. Bekísérték az ágyast, majd megvizsgáltatták. Ahogy a bába végzett, felállt, majd az ágyashoz szólt.
Bába: Kell fel, végeztünk!
Hürrem asszony felállt, majd odament Nigar mellé. Daye kíváncsian kérdezte a bábát, hogy mi az igazság.
Daye: Halljam hát! Gyermeket vár? Láttad nyomát? Beszélnél végre?
A bábaasszony csak rezzenéstelen arccal állt, majd elmosolyodott és elmondta az igazat.
Bába: Igen! Hürrem várandós!
Ekkor az asszonyság felemelte fejét, és csodálkozva nézett a bábaasszonyra, még maga sem hitte, hogy hazugsága akár igaz lehet. Daye ezután, rögvest sietett a szultánnagyasszonyhoz, hogy elújságolja a hírt. Amikor belépett a Valide lakosztályába, félő arccal nézett a nagyasszonyra, aki kérdőre vonta őt.
Valide: Halljam, mi az eredmény?
Daye: Igazat mondott asszonyom! Terhes!
A Valide hirtelen felállt, és meglepő arccal nézett maga elé, Mahidevran úrnő pedig összeesett a hír hallatán. Hürrem-et amikor visszakísérték a szobájában hálát adott Allahnak, hogy lett foganatja. Maria másnap Sümbül Aga lakosztályához ment egy nagy kéréssel hozzá.
Maria: Sümbül Aga itt van?
Aga: Igen! Jó uram!
Ekkor ki jött Sümbül, és meglepett arccal látta Maria-t.
Maria: Sümbül Aga! Én is szeretnék muzulmán lenni! Segíts nekem!
Sümbül: Gyere be!
E napon az ifjú Batur ismét elment a palotába édesapjával Kászim Pasa-val, hogy kikérjék Hürrem asszonyt. Daye kétségbe esetten kérdezte a Valide-t, hogy mit tegyenek.
Daye: Asszonyom! Az Kászim Pasa, és fia Batur ma is eljöttek, és nagyon türelmetlen, mit mondjuk nekik?
Valide: És mire fel türelmetlen az ifjú? Kértük, hogy várjon, nem igaz?
Daye: Talán el kéne mondanunk az igazat!
Valide: Persze, mondjuk el! Hürrem asszony sajnos terhes, de semmi vész, keresünk neked valaki mást! Én odaígértem neki Hürrem-et Daye! Tudod mit jelent ez?
Daye: Természetesen tudom! Bocsánat!
Valide: Mondjátok neki, hogy beteg, és lázasan fekszik, hogy így nem utazhat! De ő menjen haza, és amint jobban lesz, rögvest utána küldjük! Bánom is én, találjatok ki valamit!
Daye: És Hürrem asszonnyal végül is mi a szándékod úrnőm?
Valide: Nem tudom még Daye! Most pedig menny, és küldess valakit az ifjú Batur-hoz, hogy mondják meg neki üzenetünket!
Hürrem asszony már ki mozdulhatott ezen a napon, s az első útja rögvest Sümbül Aga-hoz vezetett.
Hürrem: Sikkes Aga!
A két Aga, aki az ajtóban állt, egymásra nézett és elmosolyodtak. Az asszonyság ismét bekiabált.
Hürrem: Sikkes Aga!
Ezután nyílt az ajtó, kissé mérgesen jött ki Sümbül Aga.
Sümbül: Nyelnéd le a nyelved! Mi van?
Az ajtó épp annyira volt nyitva, hogy be lehetett látni. Hürrem asszony látta, hogy bent ült egy papné, és előtte pedig valaki ült, nem tudta mire vélni, és nem nagyon látta ki az, és folytatta mondandóját.
Hürrem: Éhes vagyok! Hozass ételt!
Sümbül: Már megint? Nem rég ettél! Bélpoklos vagy?
Hürrem: Várandós, tudod! És hogyha lehet, olyan madarat szeretnék rizzsel!
Sümbül: Szóval fürjet kíván nagyságos asszony! Kapsz helyette mindjárt olyat, hogy megbánod! Edd azt, amit a többiek!
Hürrem: Te kapod meg! Jó Sümbül Aga a bitófát! A Szultán fia éhes, és fürjet akar! Megtagadod? Merész dolog lenne!
Ezt a beszélgetést Nigar zavarta meg, mert a Valide küldetett Hürrem asszonyért. Látni kívánta.
Nigar: Hürrem! Gyere! A Valide látni kíván téged! Mennyünk!
Miközben kísérte Nigar Hürrem asszonyt, kérdezősködött az ágyas.
Hürrem: Ez úttal mért hívat a szultánnagyasszony? Újabb feddés, büntetés?
Nigar: Nem tudom, csak annyit mondtak, kísérjelek oda!
Hürrem: De így már nem küld Edirne-be igaz? Halljam!
Nigar: Légy tisztelettudó, bólogass, és ne beszélj sokat, és akkor nem küld el!
Amint oda értek, bekopogtattak, majd a Valide beszólította őket. Illedelmesen meghajoltak, mint az szokás, és Hürrem asszony kaftánt csókolt a nagyasszonynak. Majd Hürrem bocsánatát kérte.
Hürrem: Ha bármi rosszat tettem asszonyom, bocsáss meg!
Valide: Mindent elnézek, ha többé nem ellenkezel velem! Mint azt tudod, ebben a palotában a várandós nők is szabályok szerint élnek!
Hürrem: Igen! Nigar asszony megtanította nekem!
Valide: Úgy a következőket is tartsd észben! Első a gyermek egészsége, ezért a terhesség ideje alatt, egy saját, különszobába költözöl! Ezzel megszűnik a mászkálás, és a többi ágyassal minden nemű kapcsolatod! Ha utódunknak bármi baja lesz, te felelsz érte! Ő ugyanis nem a tiéd! A gyermek az oszmán házé. Ezt megint csak vésd észbe! Most mehetsz! Nigar asszony! Osszatok mézet, és serbetet, tudja meg az egész palota, hogy Hürrem asszony Szulejmán Szultán gyermekét hordja a szíve alatt!
Úgy is tették. A Valide parancsára még aznap kiosztották a mézet, és serbetet a háremben. Ez a hír hamar körbe járt a palotában. Mahidevran nem örült, hogy Hürrem asszony terhes lett. Így még jobban orvoslás kellett neki. Ivott egy olyan szert, aminek nyugtató hatása van, de Gülsah figyelmeztette, hogy ha sokat tesz bele az italába akár méreg is lehet, beleszakad a szív, és elzárja az eret. Hatice pedig levelet írt e napon Ibrahim-nak, amit el is küldetett.
Gülfem: Asszonyom! A küldönc várja a levelet, hogy mi előbb indulhasson!
Hatice: De csak is Ibrahim kezébe adja! Mondtad neki?
Gülfem: Tisztában van vele! Ő az uralkodói futár úrnőm! Megbízhatóan végzi feladatát! Mondd, a Hürrem asszonnyal történteket is megírtad?
Hatice: Igen, benne van! Az imént írtam hozzá! Remélem Allah kegyes lesz vele! Mahidevran miatt mondom! Olyan nyugodtnak tűnik, de bajt érzek felőle! Ha megint ostobaságot tesz?
A levelet odaadta Gülfem-nek, aki vitte egyenest a küldöncnek. De miközben Hürrem asszony várta a Szultán gyermekét, addig a szerelme nagy bátorsággal készült a magyarok ellen a Duna folyó partján. Egy két nap múlva a hajóhad előrébb is jutott már a folyón, az oszmánoknak csak jobb kedvük volt a háború előtt.
Matrakci: Mint látod, felkészültünk a saját esti mulattságunkra uram!
Ibrahim: Szultánom, jó téged ilyen vidámnak látni! Mintha valóban szórakozni mennénk!
Szulejmán: A háború is egyfajta szórakozás Ibrahim! Vagy játék, bármilyen furcsán is hangzik. És rendszerint az a fél nyer, amelyik hamarabb felismeri a másik gyengéjét.
Ibrahim: Én csak erőségünket tudom! Az pedig a türelem jó uram!
Szulejmán: Mert aki képes eleget várni egy folyó partján, az ellensége holttestét látja majd azon leúszni? Lássa inkább a világ harcunkat, elszántságunkat! Tudják csak meg, hogy kikkel állnak szemben. Mindezt persze úgy, hogy mit sem sejtenek elképzeléseinkről.
Ibrahim: Nagyuram, én azt javasolnám, térjünk vissza, és készüljünk kellőképp a zimonyi vár ellen.
Szulejmán: Igazat szólsz barátom! Mennyünk!
Azzal visszatértek, és készültek az estére. Felkelt a Hold s az elküldte a napot nyugvóra, az esküvő pedig bekövetkezett, a fő vendég pedig Lajos király volt. Az oszmánok oda értek a várhoz, s egy ideig csak álltak, s várták a janicsárok, hogy támadhassanak.
Ibrahim: Nagyuram! Lajos király ugyancsak a várban van!
Szulejmán: Pompás! Mulassunk hát mi is! Eredj az ágyúsokhoz! Készen álltok Matrakos?
Matrakci: Készen Szultánom, akár a halálra is!
Szulejmán: Ne halljatok, csak öljetek!
Ibrahim: Nagyuram, csak a parancsodra várnak az ágyúsok!
Szulejmán: Harcra vitézeim, Allahra, éljen az Oszmán Birodalom!
Ekkor kezdetét vette a Zimonyi vár ostroma. Ágyúdörgések, harci kiáltások zavarták meg az éj csöndjét, a várban a király nem tudta mire vélje.
Lajos: Mi történik?
Őr: Az oszmánok megtámadtak minket!
Ariel Gróf: Királyom itt nem maradhatsz, lekísérlek a menedékhelyre!
Lajos: Mennyünk!
Alig indultak le a menedékhelyre, már bevették a várat, s a Szultán janicsárjaival már bent volt a várban.
Szulejmán: Zimony várát bevettük! Lajos hol van?
Janicsár: Már keresik nagyuram!
Szulejmán: Hmm. ~Menekülj hitetlen.
Ekkor siető lépteket hallott a távolban a Szultán, nyomára ment a janicsárokkal, és Ibrahim-al. Sittek a magyarok, utánuk pedig az oszmánok. A királyt András kísérte, a grófnét pedig férje. Viktória grófné előre ment, de férje ott maradt, hogy harcoljon az oszmánokkal. Épp két-három lépést ment előrébb Ariel gróf s a lépcsőn Ibrahim lépett le, majd kardot rántottak egymás ellen, Ibrahim pedig megsebesítette a grófot, majd hátat fordított neki, látván hogy Ariel lerogyott a földre. Ibrahim mögött a Szultán jött, s látta, hogy főbizalmasát le akarja döfni a gróf, majd azzal megölte.
Szulejmán: Allahért!
A grófné látta, amint leszúrják férjét, s odasietett hozzá. Zokogásba tört ki. Lajos királynak sikerült elmenekülnie, ám ami késik, az nem múlik. Az oszmánok haragja még csak fokozódik, Lajos király pedig nem menekülhet örökké. Ez estén diadallal hajtották fejüket le az éjjel az oszmánok. Másnap Nándorfehérvár következett. Várról, várra mentek az oszmánok. Másnap reggel Ibrahim köszöntötte az uralkodót saját sátrában.
Ibrahim: Allah legboldogabb szolgája vagyok! Amiért megadta nekem, hogy eme dicsőnapon melletted lehetek! Jöhet Nándorfehérvár! Elődeid sorsa, immár nem kísérthet téged!
Szulejmán: Úgy legyen Ibrahim! De ott ezerszer nagyobb csatát kell nyernünk! Mennyünk!
A Szultán összehívta janicsárjait, és mindenkit, aki kísérte őt a háborúba, s előtte az uralkodó Allah-hoz fohászkodott.
Szulejmán: Könyörülj fényességes! Uram, hallgasd meg imáinkat, erre kérünk! És cserébe fogadd érte életünket! Esünk inkább mind áldozatért hitünkért, minthogy egy egyetlenegy, igaz hitű is a hitetlenek áldozata legyen!
Sereg: Allah-ért!
Szulejmán: Adj erőt a diadalhoz, hogy neked ajánlhassuk!
Sereg: Allah-ért!
Ez után magába mondott el egy imát.
Szulejmán: Dicsőség Allahnak, a világok urának, az irgalmasnak és könyörületesnek. Aki a végső napot uralja, előtted borulunk le, és neked szolgálunk. Vezess minket az igazak útján, azoknak az útján, akik iránt kegyesnek mutatkoztál. És ne a tévelygőkén!
Majd a fényességes Szulejmán Szultán elindult seregével a háborúba. Miközben lovukon igyekeztek Nándorfehérvárra, beszélgetésbe kezdtek a Szultán, és Ibrahim.
Szulejmán: Bár itt lenne most az én Mustafa-m, hogy most rám nevessen.
Ibrahim: Lassan két éve nem láttad örökösödet nagyuram, természetes, hogy hiányzik neked!
Szulejmán: Elfog a rosszkedv, ha valahányszor rá gondolok! Vagy Hürrem-re. Ilyenkor értem meg magányodat Ibrahim! Nincs, kiért fájjon a szíved!
Ibrahim: Nem vagyok én magányos nagyuram! E háború, és vezetője a társaim!
Szulejmán: Megint ügyesen tereled a szót! Tán a versre is, amivel próbálkoztál én ihlettelek? Aligha!
Ahogy így beszélgettek, elérkeztek a Nándorfehérvári várhoz. Piri Pasa köszönetet mondott még a harc előtt.
Piri Pasa: Köszönetemet szeretném kifejezni nagyuram amiért, támogatod javaslatomat!
Szulejmán: Nándorfehérvár mindannyiunk vágya Piri Pasa! És mostani ügyünkben, az igazság is támogat! Mert hittel szolgálunk egy nemes célt! De látva állásaidat, félő, hogy a távolság nem elegendő! Magaslatnak támadunk, így az ágyúkat még közelebb kell vinnünk! Ez egy nagyon erős vár. A hídépítése hogy áll?
Piri Pasa: Éjjel-nappal dolgozunk uram! Egy héten belül állnia kell! Az alagutak is haladnak, sőt ma már a vártnál is előbb járnak!
Szulejmán: Szabács, Zimony vára mit sem ér, ha Nándorfehérvár megmarad, magad is tudod! Csak akkor lesz percnyi nyugtom, ha ezt is bevettük! Ha a Duna szívéből áll ki kardunk!
Megvárták, míg majd, hogy nem beesteledjék, és akkor támadtak. Amíg az uralkodó e várral szemben állt lovával, a palotában egy imát mondtak el. ~Kérünk téged, tartsd élesen a Padisah, és janicsárjaink kardjait! Segítsd az Iszlám katonáit fényes győzelmekhez! Vezesd őket diadalra! Hogy nevedet szerte a világban dicsőítsék, és esküdjék! Hogy nevedben elhozzuk e földre a békét, és az igazságosságot! A te uralmad alatt, fényességes Allah!
Nándorfehérvárra is eljutott a hír az oszmánokról, hogy Magyarországon vannak, és már két várat is bevettek. Azt is látták, mikor vannak ott váruk közelében, s a Szultánt már ágyúdörgéssel fogadták.
Ibrahim: Itt már ágyútűzzel fogadnak téged nagyuram!
A fényességes, és nagy Szulejmán Szultán kardot ragadott, és felkiáltott.
Szulejmán: Harcra vitézek! Válaszoljunk a fogadtatásra! Ágyúdörgés törje meg a gyaurok falait! Sírva omoljanak le a vár fokai! Vesszen minden egyes hitetlen!
Ezzel megkezdődött a Nándorfehérvári diadal..